Rege a filmgyárról

Volt egyszer egy filmgyár. Szabó Zoltán Attila a Róna utcai „álomgyár” történetét megörökítő könyvének a Mafilm-sztori, 1976–2000 alcímet adta, s a lehető legjobb megoldást találta arra, hogy a kötet igazat is mondjon, időtálló is legyen, s ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket. Az író hitet tesz a magyar filmművészet értékei mellett.Erre a vezérfonalra fűzi föl a Mafilm fénykoráról, mélyrepüléséről, a válság elképzelhető megoldásáról szóló dokumentumokat, tanulmányrészleteket, saját és mások által készített interjúkat. A könyv tehát elfogulatlan látleletet ad arról a korszakról, amelynek egyoldalú megítélése számos felelőtlen interpretációt szült az utóbbi évtized folyamán is. Szabó Zoltán Attila a filmgyár történetével összefüggésben tárja elénk a négy úttörő állami stúdió, a Budapest, a Dialóg, a Hunnia és az Objektív keletkezéstörténetét, tündöklését és a hanyatlás kezdetét. A könyv fő erénye, hogy nem a kilencvenes, hanem a nyolcvanas évek második felére datálja a mélyrepülés kezdeteit.Az elveszettnek hitt dokumentumok című fejezetet érdemes a többinél is tüzetesebben áttanulmányozni. Értékeink elkótyavetyéléséről és a lehetséges értékmentés módozatait kereső elvetélt kompromisszumos kísérletekről is találunk benne adalékokat. A kilencvenes évek históriájának vezérmotívuma egy kérdés: vajon a központosítás vagy a különféle filmes klánok, klikkek torzsalkodásai jelentenek-e nagyobb veszélyt a filmművészetre? Az író okosan kérdez, a válasz pedig voltaképpen benne foglaltatik a történet egészében.