Az átélhető művészetért

Hetvenéves korában nagy fába vágta a fejszéjét Tardi Sándor festő, grafikus, író. Alapítványt szeretne létrehozni, amely támogatná egy képzőművészeti szabadiskola és alkotóház létrehozását, valamint művészi estek, kamarakoncertek megrendezését.Az volt a kiinduló gondolatom, hogy nekem még sok mindennel adósom az élet. Egyebek között néhány tanítvánnyal is, akikre rá tudnám bízni műhelytitkaimat, mielőtt el kell távoznom e földről. A tanítványok utáni vágyból pattant elő a Tardi Alapítvány gondolata. A név jelzi, hogy a népi irodalom és a falukutatás hagyományait is vállalom. Polgári nevem Kovács Sándor, mintegy harmincöt éve vettem föl kedves falum nyomán a Tardi nevet, azóta így jegyzem grafikáimat, festményeimet és prózai elbeszéléseimet. Így egyszerre tekinthetem eleve elrendelésnek és tudatos sorsválasztás eredményének, hogy az alapítvány, a szabadiskola és az alkotóház tervével az elmúlt század húszas, harmincas, negyvenes éveinek falu- és tehetségkutató mozgalmához hasonló programot szeretnék megvalósítani.– Kiáltványunk szerint a Tardi Alapítvány az átélhető művészetért, magyar azonosságunk, megmaradásunk érdekében tevékenykedik. Feladatának tekinti a nemzeti kultúra terjesztését, különös tekintettel a festészetre, a grafikára s a képzőművészekkel rokon társművészetekre. Az ének, a zene, az irodalom, a színházművészet nemes hagyományaira támaszkodva a Tardi Alapítvány a népi írók, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Németh László, Sinka István, Szabó Zoltán szellemi örökösének vallja magát. A programot úgy képzelem el, hogy Balatonalmádiban kéthetes turnusokban mesterkurzust nyitok tehetséges amatőr festőknek. Csodákat nem ígérhetek leendő tanítványaimnak. De a természet közvetlen közelsége, a Balaton partjának vidám hangulata, csakúgy, mint közös munkálkodásunk, már külön-külön is remek alkalmat kínál gyümölcsöző, bensőséges kapcsolatok kialakítására. Tisztelnünk kell a nagy vizet, környezetünk élővilágát, az alkotás csöndjét és a lélek békéjét.