Gyónás könyve (1945–1968). E sokatmondó cím elárulja, hogy Szabó György író, műfordító, az olasz kultúra alapos ismerője személyes vallomást tesz életének – életünknek – arról a korszakáról, amelyben már-már átívelhetetlen akadályok gátolták a hiteles személyiség kibontakozását. Ahogy az író és beszélgetőtárs, Gyurkovics Tibor kifejtette, Szabó György könyvének kiindulópontja az a pillanat, amikor az író ráébred, hogy öntörvényű individuumnak született. Pannonhalmi diákévei alatt tanáraitól morális érzéket, meditatív hajlandóságot tanult. Szerencsésnek bizonyult abban is, hogy egyetemi éveinek ötvenes évekbeli kezdetén egyszerre találkozott a régi világbeli emberek szubtilis szellemiségével és az újkori „vadorzók” agreszszivitásával. Ez utóbbiaknál mind a mai napig eldönthetetlen, hogy a fanatikus hívők, vagy a pragmatikus törtetők voltak veszedelmesebbek. Szabó György személyes élményeken keresztül tárja elénk az 1956-os forradalom légkörét. Sokatmondó az a jelenet, amikor egy harcoló házaspár az oroszok novemberi bevonulása után csüggedten, reményt vesztetten a szó szoros értelmében „leteszi a fegyvert”. Ám – hangsúlyozta Gyurkovics Tibor – azért tenné kötelező olvasmánnyá a Gyónás könyvét, mert írója a lehetetlent is megvalósítja. Sikerül megvilágítania a Kádár-kor szellemi manipulációjának finom szerkezetét. Már-már megfoghatatlan volt a folyamat, amelynek során az ember akkor is belesétálhatott az ideológia csapdáiba, amikor teljes mellszélességgel vállalta a konfrontálódást a mindenható párttal. Mi volt az a láthatatlan pókháló, amibe minden gondolkodó szükségképpen belekeveredett? Ezt elemezni szinte képtelenség, érzékeltetni viszont nagyon is lehetséges az őszinteség gyönyörű koreográfiájának nyomvonalán.
origo.hu
Már 100 ezer magyar gazda emelte fel szavát Brüsszellel szemben
