Internálás – kitelepítés címmel rendezett egész napos tanácskozást a XX. Század Intézet a Történeti Hivatallal közösen tegnap Budapesten.A Rákosi-korszak mindennapi törvénytelensége, a koholt vádak alapján elítélt vagy bírói ítélet nélkül internált emberek ezreinek sorsa még ma sem eléggé ismert. Jelenleg is levéltári kutatások folynak, hogy minél többet tudhassunk meg az évtizedeken keresztül eltitkolt bűntényekről. Ezekről a kutatásokról hallhattunk a konferencián fiatal történészektől és tekintélyes szakemberektől, levéltárosoktól.Kónyáné Kutrucz Katalin megnyitója után szó esett a recski internálótáborról, a közigazgatási kényszerintézkedések jogi hátteréről, az 1952-es miskolci kitelepítésekről, a kazincbarcikai építkezésről. Ez utóbbiról az előadó, Filep Tibor megjegyezte, hogy a háborús bűnökkel vádolt és elítélt katonák és civilek döntő többsége semmiféle emberiségellenes bűncselekményt nem követett el, azért kellett kényszermunkát végezniük, mert a Szovjetunió ellen harcoltak, vagy a háború előtti elithez tartoztak. Megtudhattuk azt is, hogy titoista kémkedés vádjával olyan bácskai magyarokat is elítéltek és dolgoztattak embertelen körülmények között Kazincbarcikán, akik éppenséggel Tito partizánjai elől menekültek Magyarországra.A konferencia zárszavát M. Kiss Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora mondotta el. A történész az internálások utáni személyes sorsokról és a politikai foglyok ’56-os részvételéről beszélt.
origo.hu
Órák óta várt a klinikán, de nem is sejtette, hogy ilyesmi megtörténhet vele
