Magyar filmek külföldön

Május elseje óta új igazgató, Vezér Éva irányítja a Magyar Filmunió tevékenységét. Korábban már dolgozott a Magyar Filmuniónál, a Magyar Mozgókép Közalapítvány nemzetközi ügyeinek volt a felelőse. Az igazgatói székbe a Duna Televízió programfőszerkesztői posztjáról érkezett.Beszélgetésünk kezdetén arra kértük, vázolja a Magyar Filmunió alaptevékenységét és a saját elképzeléseit.– A Magyar Filmunió a Magyar Mozgókép Közalapítvány Kft.-jeként a Magyarországon elkészült játék-, dokumentum- és animációsfilmek külföldi fesztiválszerepléseit gondozza. Részt vesz számos nemzetközi filmes szervezet tevékenységében is, hogy a magyar filmszakma naprakész külföldi információkat és kapcsolatokat szerezzen. Különösen lényeges itt és most, az uniós csatlakozás küszöbén, hogy tudjuk, mi történik Európában. Kiemelkedően fontos célkitűzésünk, hogy minél hamarabb részt vehessünk a Média Plusz programban, de sajnos, erre a médiatörvény módosításáig nincs lehetőségünk. Ám szerencsés körülménynek számít, hogy az Eureka Audiovisual nevű kormányközi szervezetnek, amely az Európa Tanács országainak az audiovizuális szakmához kapcsolódó munkáját koordinálja, én vagyok a magyarországi képviselője. E szervezeten keresztül talán sikerül bekapcsolódnunk a Média Plusz bizonyos programjaiba – egyelőre a képzés és a promóció területén. A filmunió harmadik, nagyon fontos feladatként meghívja a magyar filmszemlére a külföldi fesztiváligazgatókat, producereket, filmszakembereket, a nemzetközi sajtó képviselőit, és megszervezi az itteni programjukat. A terveimről is kérdezett. Miután meglehetősen korlátozott pénzügyi háttér áll rendelkezésünkre, úgy gondolom, hogy a Magyar Filmunió profilját, a tradicionális tevékenység megőrzésével, a forrásbővüléssel egy ütemben fokozatosan tágíthatjuk. Először is, remélem, hogy különféle konzultációk nyomán sikerül közös nevezőre jutnunk a producerekkel, hogy a jövőben a filmunió milyen mértékig vállalhatja a filmek fesztiválköltségeit. Ugyanis a pénzhiány egyenes következményeként kialakult az a nem túl szerencsés gyakorlat, hogy a producer tevékenysége véget ér a film elkészültével. Pedig a nullkópia még nagyon távol van attól, hogy létrejöjjön a fesztiválszereplésre is alkalmas feiratos változat. Változtatni szeretnék azon a mai gyakorlaton is, hogy a filmjeink promóciója és értékesítése külföldön meglehetősen különválik. Minthogy jelenleg a hazai filmek külföldi forgalmazási jogaival nagyrészt a Hungarofilm rendelkezik, költségkímélő lenne, ha szoros együttműködés alakulna ki a Magyar Filmunió és a Hungarofilm között. Azt is jobban ki kell használnunk, hogy Magyarországon viszonylag sok értékes dokumentumfilm készül, ezekkel sokkal határozottabban jelen kell lennünk külföldön is. E törekvésemhez szeretnék minél előbb partnereket és pótlólagos forrásokat szerezni. Bár a döntés nem az én tisztem, célszerűnek tartanám, hogy itthon is újra külön rendezzük meg a játék- és a dokumentumalkotások szemléjét. Ezt az eltérő műfaji sajátságokon és az alkotói alapálláson túl az is indokolja, hogy egészen más közegben működnek. Sokkal gondosabban tudnánk figyelni és gondozni az értékeket, ha külön-külön koncentrálhatnánk a játékfilmekre és a dokumentumfilmekre. Azt is el tudnám képzelni, hogy felfrissítve egy nem is oly régi hagyományt, egy-egy vidéki város lenne a dokumentumfilm-fesztivál házigazdája. Ezenkívül föl kell térképeznünk az új technológiák, többek között az internet lehetőségét. Mielőbb szeretném létrehozni a Magyar Filmunió honlapját, hogy a sajtónak, a szakmának, s egyáltalán, minden érdeklődőnek napra készen hírt adjunk arról, hogyan képviselnek bennünket filmjeink a nagyvilágban. Fontosnak tartanám, hogy a közönséggel is megosszuk a szakma sikereinek örömteli pillanatait.– A napokban érkezett haza a cannes-i fesztiválról. Milyen tapasztalatokkal járt ez az út új munkaköre szempontjából?– Kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy a szakma képviselőivel, a fesztiváligazgatókkal, újságírókkal, forgalmazókkal személyesen fölvegyem a kapcsolatot. Sikerült tető alá hoznunk egy megállapodást, amely szerint a Magyar Filmunió képviseli az European Film Promotion nevű szervezetben Magyarországot. E szervezethez eddig az Európai Unió tagországai tartoztak, mostantól a csatlakozásra váró országok közül elsőként Magyarország is részt vesz a szervezet munkájában. Jelentősége, hogy egységes európai megjelenést tud biztosítani a különböző nagy fesztiválokon. Különösen nagy figyelmet szentel a kezdő, a fiatal szakembereknek. A szervezet a berlini fesztiválon fiatal színészeket, Cannes-ban producereket, Torontóban rendezőket mutat be, sajtóbeszélgetéseket, találkozókat szervez nekik. Első megmérettetésünk a júliusi Karlovy Vary fesztivál lesz, Incze Ágnes I love Budapest című filmjével. Cannes-ban több visszaigazolást kaptunk magyar filmek fesztiválszerepléseiről. Moszkvában a Vakvagányok, Timár Péter filmje, Montrealban Sopsits Árpád Torzók című alkotása szerepel a versenyprogramban. Gothár Péter Passzportja idén Berlinben indult, aztán nyert a wiesbadeni fesztiválon, és e pillanatban további hét fesztivál hívta meg programjába, köztük Jeruzsálem, Toronto, és Sao Paolo. A Werckmeister harmóniák, Tarr Béla műve továbbra is a filmszemlék kedvence. Vitathatatlan kvalitásai mellett jó indítás volt, hogy tavaly a cannes-i fesztiválon a rendezők két hetében mutatták be. S ha már annyit beszéltünk dokumentumfilmekről, megemlíteném, hogy Moldoványi Ferencnek a Gyerekek Koszovó 2000 című filmje versenyben indul többek között Troiban, Dubrovnikban, Karlovy Varyban, és bemutatják Montrealban is. Az animáció műfajában a hazaiak közül most vitathatatlanul Cakó Ferenc filmjei a legnépszerűbbek. Idén többek között Thessalonikibe, New Yorkba és Ljubjanába jutnak el filmjeink. Már tárgyalunk arról is, hogy jövő tavasszal Bergamóban bemutatják Sopsits Árpád Torzókját és Tarr Béla életműsorozatát.