Hölgy hegedűvel

A zebegényi katolikus templomban szentmisével kezdődik a Dunakanyar művészeti hetek rendezvénysorozata. A negyedik alkalommal megszervezett művészeti találkozó július 22-ig tart. A szentmise és T. Mészáros Andrásnak, a Pest Megyei Közgyűlés elnökének a köszöntője után este fél nyolckor Ábrahám Márta (hegedű) és Tóth Marianna (zongora) hangversenyét hallhatják a Zebegénybe látogatók.Ábrahám Márta kitűnő lemezfelvételek és jelentős hangversenyek szólistájaként egyre többet hallat magáról idehaza és külföl-dön. Az 1996-ben a Liszt Ferenc Zeneakadémián diplomát szerzett hegedűművésznő zenészcsaládból származik. Édesapja a váci zeneiskola igazgatója, harsonaművész, édesanyja hegedűtanár, testvére, Sára pedig a Matáv zenekar csellistája.– Már óvodásként vonzott a hangszer – mesél a kezdetekről Ábrahám Márta. – Hatéves koromban láttam nekik a stúdiumoknak. A legkiválóbb tanároktól, a legkülönbözőbb művészegyéniségektől lestem el hivatásom csínját-bínját. Két éven át jártam például Ruggiero Riccihez, ugyanennyit David Takenóhoz a londoni Guildhall iskolába. Budapesten Sós Natasa és Kovács Dénes növendéke voltam.– Mit sajátított el a világhírű mesterektől?– Mindhármójuknak van specialitása. Riccivel a Paganini-etűdöket tanultuk. Tőle a virtuóz bravúrokat lehet ellesni. Takeno a stílusokra fektette a hangsúlyt. Arra, hogy mondjuk Mozartot hogyan lehet a lehető leghívebben tolmácsolni. Azt tanította meg nekem, hogyan lehet fémhúrokon és modern vonóval is stílusosan előadni a klasszikus és barokk szerzőket. Szerintem az európai zenészek élen járnak a stílusos tolmácsolásban. Kovács Dénessel, aki tanárként is, hegedűsként is nagyszerű, sokat beszélgettünk Zathureczkyről, a Hubay-iskoláról. Ma már persze senki nem hegedül úgy, ahogy ötven vagy száz évvel ezelőtt, de az biztos, hogy a saját hegedülésemben valahol ott van ez a méltán emlegetett magyar hegedűs hagyomány. A hegedű hangjának a sokszínűsége – talán ebben ragadható meg a Hubay-iskola tanításának a lényege, ezt emelte ki mindig Kovács Dénes is. Rövidebb ideig látogattam Nathan Milstein, Szpivakov és Fenyves Lóránt kurzusait is.– Külföldön mintha kereset-tebb szólista lenne, mint idehaza, pedig korábban itthon minden évben nyert egy országos hegedűversenyt…– Zeneakadémistaként megnyertem a Hubayról, Zathureczkyről, Flesch Károlyról elnevezett versenyt. Négy évig nálam volt Zathureczky Ede hegedűje. Jól ismer a szakma, csak talán a koncertrendezők nem eléggé. Nehéz manapság még a jóknak is betörni. Megy a harc a koncertekért. De ez nyugaton sincs másként. Ezen a pályán ma nem elég a tudás: a jó menedzselés is nélkülözhetetlen. Amit eddig elértem, a magam erejéből tettem. Azért szép eredményekről is beszámolhatok. Rövid idő alatt négy lemezfelvétel is készült velem. Közülük egy magyar anyag van, még kiadásra vár: a Rádiózenekarral vettük fel Balassa Sándor Hegedűversenyét. Jövő májusban eljátszom a győriekkel, Medveczky Ádám dirigálásával. A Philipsnél rögzítettem a londoni filharmonikusokkkal egy Dirk Brossé-versenyművet és Belgiumban csináltam két szólólemezt. Néhány napja Párizsban léptem fel Brahms szonátaesttel a Magyar szenvedély fesztiválon. Belgiumban, Hollandiában már jól ismernek, ott szinte állandó vendég vagyok. Szerencsére a magyar hegedűsöket nagy becsben tartják, Ez büszkeséggel tölt el, bár én a hazámban is szívesen játszom, ha hívnak. Boldogan tettem eleget a felkérésnek, amikor tavaly Vásáry Tamással és a Rádiózenekarral Bartók Hegedűversenyét tolmácsolhattam egy szép szezonnyitó koncerten. A MÁV-osokkal Viski János hegedűkoncertóját adtam elő októberben. Szűkebb pátriámban, Vácott is gyakran játszom. Akkor is igent szoktam mondani, amikor a barátaim hívnak kamarapartnernek. Megtiszteltetésnek veszem, hogy az idei Dunakanyar művészeti hetek nyitóhangversenyét én adhatom. Tóth Mariannával közösen ez egy szonátaest lesz Brahms és Ravel műveiből.– Milyen muzsikák állnak a szívéhez legközelebb?– Nem vagyok válogatós, minden szerzőt eljátszok. Az igazság mégis az, hogy a XX. század komponistái a szívem szerint valóak – már a temperamentumomból adódóan is. Közülük is a legeslegkedvesebb Bartók Béla, akinek valamennyi hegedűdarabját tudom. Minden fantáziadús mű érdekel. Nemrég megtanultam Pierre Boulez Anthem című, izgalmas művét szólóhegedűre. Ez a komoly, elvont kompozíció azért keltette fel a kíváncsiságomat, mert hírhedten nehéz. Ha ma valaki felkérne rá, hogy adjam elő, azt felelném: egy hét múlva állok elébe!