Ki a szélsőséges?

A Kairosz könyvheti kiadványa Tóth Gy. László Politikailag korrekt – Balliberális eszmefuttatások határok nélkül című idézetmontázsának második kötete.Ahhoz, hogy naprakészen tájékozódjunk a világban, nem elég tudományos szellemű tanulmányokat olvasni – tűnődik új könyve fölött Tóth Gy. László. – A teljességhez hozzátartozik az a revolverpublicisztika is, amelyet egyes balliberális szerzők művelnek. Ám mivel viszonylag kevés ember képes átrágni magát ezeken a szövegeken, megkönnyítem a dolgot, s összeszedtem negatív kedvenceimet először a Magyar Nemzet, majd később e könyv reménybeli olvasói számára. Nagy előszeretettel gyűjtöm az értelmetlen mondatokat, nemkülönben azokat a passzusokat, amelyekben egy-egy szélsőségesen gyűlölködő cikk gondolati esszenciája megjelenik. A harmadik idézettípusba a hisztériát, paranoiát sugárzó, a magyar valóságtól tökéletesen elrugaszkodó, a szó szoros értelmében vett deviáns mondatok tartoznak. E válogatásra az első kötet meglepően nagy sikere miatt vállalkoztam. Újra és újra végigböngészem e „gyöngyszemeket”, s még engem is meglepett egy-egy részlet rémítő vadsága, rejtett vagy alig rejtett indulata. Szerzőik lépten-nyomon türelemről prédikálnak, eközben mondataikból süt a gyűlölet minden, hozzájuk képest másként gondolkodó iránt. Nemegyszer olyan mondatokat is leírnak, amelyek alakilag is, jelenésüket tekintve is értelmezhetetlenek.– Kimondatlanul is azt hirdeti tehát, hogy azok a legszélsőségesebbek, akik örökkön-örökké a szélsőségektől féltik Magyarországot?– Ezek az elfogult, etikátlan vélemények túlmennek a szalonképesség határán mind mondanivalójuk, mind pedig indulataik tekintetében. A sajátjukon kívül mások véleményét nemcsak elfogadni, de eltűrni is képtelenek. Tudom, hogy békés egymás mellett élésre és értelmes párbeszédre kellene törekednünk, ám be kell látnom, ez a gyakorlatban Magyarországon lehetetlen. Nyugaton a liberális, sőt a baloldali pártok jelentős része is a keresztény értékrend, de legalábbis a polgári rend és erkölcsiség híve. Ott az esetek túlnyomó többségében az össznemzeti érdekek közös nevezőt teremtenek. Nálunk a balliberális oldalon a letűnt diktatúra képviselői, közvetlen, vagy közvetett haszonélvezői diktálják az értékrendet, és kicsit sem hajlandók tisztelni a másikban az autonóm személyiséget. A kötet végső soron azt példázza, hogy értelmetlen türelemről és keresztényi szeretetről beszélgetni azzal, aki csak a másik félre nézve tekinti kötelező érvényűnek a fair play szabályait. Nemzeti minimumról és közös nemzeti célokról sem tárgyalhatunk olyan emberekkel, akik a nemzet fogalmát is megkérdőjelezik.