A sokféleség és a többnyelvűség jegyében

A Himnusszal „dobbantottak”. Mármint nemzeti fohászunk kétnyelvű, kottamellékletes kiadásával. Könyveket ugyan már korábban is adott ki hébe-hóba az Editio Plurilingua (epl) az elmúlt tíz év alatt, de rendszeres megjelenéssel csak két esztendeje léptek a porondra. Serdián Miklós György, a kiadó vezetője, svájci nyelvészeti tanulmányok és hosszas emigránslét után kötött ki itthon a többnyelvűséget ápoló könyvkiadás mellett.Kinyílt a világ, lépést kell tartanunk vele. Nemcsak azzal, hogy befogadunk, hanem azzal is, hogy saját kultúránkat, irodalmunkat tesszük közkinccsé más nyelveken. Kiadójuk erre vállalkozott. Milyen törekvések szabják meg munkájukat?– A „poliglott szellemiség” kiadói törekvéseinkben a magyar nemzeti identitás erősítésével is párosul – mondja Serdián. – Jó példa erre, hogy Makovecz Imre rendszerváltás óta kelt írásainak gyűjteményét már harmadszor adtuk ki, s idén a vele készült interjúkat (Válaszok 2001–1981) is megjelentettük, idegen nyelvű függelékkel, épületfotókkal, tervrajzokkal illusztrált, impozáns kötetben. A világhírű orientalista, Goldzicher Ignác alapműve, A buddhizmus hatása az iszlámra magyar és német nyelven látott napvilágot, születésének 150. évfordulójára, Oscar Wilde kétnyelvű Saloméja vagy az emigrációban élő Kabdebó Tamás könyve szintén. Évekig „tanyáztam” Kubában, Havannai naplómat és Malgot István útikönyvét, a Kambodzsát magyar, illetve spanyol nyelven adtuk ki, legutóbb pedig Kunkovács László Ősépítmények című, fotókkal gazdagon illusztrált néprajzi albuma hagyta el a nyomdát. Következik Benyovszky Móric Madagaszkárja. Gondolom, a címek jól példázzák a sokféleséget, s remélhetőleg, szellemi mozgékonyságra is utalnak.– A kiadó alapvetése a látóhatár tágítása. Alapművek mellett, szemlátomást kuriózumokat is közreadnak. Megjelentették például a háború előtti nemzedékek népszerű gyermekkori olvasmányát, a Max und Moritzot, s egy különös, afrokubai vallási beavatásokról szóló könyvet. Ezek netán az üzleti kiegyensúlyozást szolgálják?– Kiadónk nonprofit vállalkozás. Addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Jelszavunk a minőség és nem az üzlet. Szerencsére, lassacskán ez is beérik. A Max és Moritz készülő szerb, horvát és szlovén kiadását, a magyar–német megjelenés után a belgiumi minta sugalmazta. Elzász elcsatolása óta ugyanis azonos meséket adnak a német és francia ajkú gyermekek kezébe: többek között a Max und Moritzot. Az egymás mesevilágán fölnőtt nemzedékek közös élményei gátat szabtak a korábbi gyűlölködésnek. Fontosnak tartjuk tehát, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén is megjelentessünk bizonyos népszerű meséket. A Santeria pedig olyan sajátos vallási hagyományokat idéz meg, amelyeket az Arikából Dél-Amerikába hurcolt joruba bevándorlók őriztek meg, s amiről, különös módon, egyik beavatottjuk, a neves kubai festőművész, H. E. Munoz írt kiadónknak – méghozzá magyarul, minthogy másfél évtizeddel ezelőtt, hat évig Budapesten diákoskodott. Több évszázados törzsi kultúrájuk valós értéket hordoz. Míg Észak-Amerikában a zenéjükön kívül mindentől megfosztották az Afrikából behurcoltakat, Dél-Amerikában szájhagyomány útján ez még tovább élhetett. Igyekszünk tehát ilyen, itthon még fölfedezetlen külhoni kincseket is közzétenni.– Beszélik, a Magyar Művészeti Akadémiánál (MMA) is vállalt megbízatást. Milyen feladatot kapott?– Az MMA elnöksége kinyilvánította abbéli eltökéltségét, hogy nyit a fiatalabb korosztályok felé. Nem csak az utánpótlás biztosítása végett. A cél az, hogy ha végre köztestületté nyílvánítják őket, aktív korú fiatalabbak vehessék kezükbe az ügyek gyakorlati bonyolítását, a napi feladatok megoldását. Magam ennek az előmozdítására vállalkoztam, sikerült is mintegy száz potenciális segítőt toboroznom, jobbára az Akadémia tagjainak tanítványai, illetve ajánlott munkatársai közül. Ebből a körből válogattam azt a mintegy húsz, 40 év alatti fiatal írót is, akiknek a műveiből karácsonyra antológiát adunk ki. Az Akadémiától kapott, másik feladatom pedig a nemzetközi kapcsolatok fölvétele. Evégett utazom nyár végén Helsinkibe, a Veszélyeztetett nyelvek konferenciájára. Hadd puhatoljam ki, hogyan tudnánk bizonyos intézményekkel együttműködni. Az MMA ugyanis nemzeti értékeket ápoló, hatékony fórum kíván lenni, azzal az eltökélt szándékkal, hogy művészeti életünkben kizárólag a minőségelv érvényesüljön.