A titkos háború hőse, magyarok megmentője

Mihályfy Sándor rendező játék- és dokumentumfilmjeiben jelenünk alapkérdéseire keres választ. Emlékezetes irodalmi filmadaptációiban (Karácsony Benő: Napos oldal, Rideg Sándor: Indul a bakterház, Tamási Áron: Ábel-trilógia) az alapművek világlátása, stílusa is maradéktalanul érvényesül. A második világháborút követő koalíciós korszak iránti érdeklődését Bay Zoltán Az élet erősebb, Mindszenty József De victus vincit című emlékiratai erősítették föl benne. 1999-ben az ő dokumentumfilmjéből ismertük meg James McCargar amerikai hírszerzőt, e korszak egyik regényes alakját. A többször is bemutatott dokumentumfilm alapanyagából most televíziós játékfilmet készített, melynek forgatását a napokban fejezte be az ORTT, a GO-Film igazgatója, Gojdár László producer, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Magyar Televízió és a tv2 támogatásával.Találkozásom James McCargarral, hetvenöt magyar ember megmentőjével úgy kezdődött, hogy 1991-ben Kiss Nóra dramaturg a kezembe nyomta A titkos háború című könyvet – emlékezik a rendező. – Ezt az emlékiratot James McCargar 1963-ban még csak Christopher Felix álnéven adhatta ki. Már akkor elhatároztam, nem nyugszom, amíg nem készítek dokumentum- és játékfilmet is a mű nyomán. A téma fölkutatásában segítségemre volt Schmidt Mária és Földesi Margit történész, Pellérdi Márta riporter, Gojdár László producer és Kiss Nóra. Úgy nyolcéves huzavona után jutottunk el hozzá Washingtonba. Az 1998-ig elhúzódott személyes találkozás lenyűgözött, hiszen a nyolcvanéves öreg bácsika helyett egy majd százkilencven centis, gárdista termetű, derűt, bölcsességet, emberszeretetet sugárzó úr fogadott. Beszélgetéseink nyomán készült el a dokumentumfilmes változat, amely James McCargar látószögéből vall az 1946–47-es magyarországi eseményekről s a koalíciós korszak végnapjairól. Hazánkba érkezik egy huszonhat esztendős, jó kiállású fiatalember, aki hírszerzői tevékenységét boszorkányos ügyességgel álcázza. Főállásban diplomata, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai missziójának tagja. Tárgyalgat, látszólag teng-leng, éli a feslett éjszakai Budapest életét, kicsit csencselget, pezsgős, kaviáros vacsorák oltárán hódol a szebbik nemnek. Még Rákosi és Gerő asztalánál is megfordul. S közben neki köszönhető, hogy Amerikában és Nyugat-Európában hamarabb tudták meg a kommunisták 1947-es kékcédulás választási csalásának történetét, mint Magyarországon. Ám még ennél is hősiesebb cselekedetnek számít, hogy összesen hetvenöt tudóst, politikust, asszonyokat, gyerekeket szöktetett meg Magyarországról. Nem sikerült megmentenie a letartóztatástól Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát. Ám Pfeiffer Zoltán, a Magyar Függetlenségi Párt megalapítója neki köszönheti, hogy elmenekült az AVH-s kivégzőosztagok elől.– Nyilván egyszerre volt könynyű és nehéz feladat filmet készíteni McCargar könyvéből.– Bevallom, még a kommersz kémtörténeteket is imádom. A titkos háborúba szabályosan beleszerettem. Gara János forgatókönyvíróval arra törekedtünk, hogy készítsünk egy megrázó és hiteles antikommunista filmet, amely ugyanakkor megfelel a vonzó, lírai szerelmes kémtörténet kritériumainak is. Másfél évig kellett dolgoznunk az irodalmi forgatókönyvön, ugyanis A titkos háború nem szépírói munka. McCargar az első részben mintegy százötven oldalon keresztül ismerteti a hírszerzés történetét, elméleti és gyakorlati fortélyait. A második, cselekményes fejezetben pedig gyakran próbálja korlátozni a helyzetek és a szereplők fölismerhetőségét. Már-már sorsszerűnek éreztük, hogy amikor most újra Washingtonban, New Yorkban és San Franciscóban jártunk, találkoztunk a regény egyik szereplőjével, Pfeiffer Zoltán leányával, Pfeiffer Magdolnával, akit a szülei a menekülés alatt végig nyugtatóztak, hogy átaludhassa a tizenkét órát. E motívum szerepel a játékfilmes variációban is. Pfeiffer Magdolna a történet kiegészítéseként elmesélte nekünk, hogy édesapját a menekülés napján már figyelték az ávós pribékek, így hát betért „pártfogói” elől egy kávéra a Zserbó cukrászdába, s a hátsó kijáraton át nyert egérutat a teherautóig, amellyel Mc-Cargar átcsempészte őket az osztrák határon.– Hogy áll a film e pillanatban?– Végére értünk az egy hónapig tartó, feszített tempójú forgatásnak, amelyben mintegy hetven színésznek adtunk szereplési lehetőséget. A vágás közben döntjük el, hogy négyszer egy órás vagy kétszer kilencven perces tévéfilmsorozatot készítünk belőle, amelyet 2002. február 19-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján szeretnénk bemutatni. Nem titkolt álmom, hogy kihozzunk belőle jövő tavaszra egy mozifilmes variációt is. James McCargar alakmását Baráth At-tila, a Madách Színház fiatal művésze, a főhős nagy szerelmét Benkő Nóra, a Pesti Magyar Színház művésze alakítja. Dörner György testesíti meg azt az amerikai újságírót, hősünk barátját, aki Bécs és Budapest között ingázik és megírja a választási csalásokat, így neki is szöknie kell. Warden ezredesnek, az amerikai misszió kedves, bohém tisztjének alakmásaként Csurka Lászlót látjuk. Fontos szerepet játszik Eperjes Károly, Agárdi Gábor, Horváth Sándor, Ráckevei Anna, az ávóscsapat tagjaként többek között Nemcsák Károly, ifjú Jászai László, Blaskó Péter. Mit mondjak még…? Izgulok, mert vágás közben derülnek ki igazán a történet arányai. Ennek az antikommunista történetnek a fordulatait a könyv vezérfonala nyomán bár, de mi magunk írtuk. A forgatókönyv angol fordítását McCargar is elolvasta, néha mosolygott, de alapjában véve elégedett volt. A konkrét történések egészen másként zajlottak, de a lényeget sikerült megragadnunk – jelentette ki nem kis örömünkre. Bizony, ha annak idején nem lép meg a végső percekben az ávó elől, őt is letartóztatják, mint Kovács Bélát, s börtönbe jut, vagy szovjet lágerba, ahol nyomtalanul eltűnik, mint Raoul Wallenberg.