Csak a végeredmény számít

Kiskunmajsa központjától öt kilométernyire, Marispuszta tőszomszédságában a takaros tanyasi iskolaépületnél lyukas nemzeti színű zászló és páncélozott harckocsi jelzi, hogy megérkeztünk az ’56-os Múzeumhoz. Az út túloldalán sűrű ligeterdőben megvalósult az alapító Pongrátz Gergelynek, a Corvin közi forradalmárok parancsnokának másik álma is. A kicsi, ám gazdag és dekoratív múzeumban anyaországi és határainkon túli középiskolai diákok nyári táborozás közben mélyíthetik el ismereteiket vasárnap estig az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Lehr Györgytől, a Honvédelmi Minisztérium főtanácsadójától a helyszínre érkezve tudom meg, hogy a legelső ’56-os történelmi tábor egyben egy vetélkedősorozat középső állomásának is számít, amelyet Szoboszlay Mónika, a budapesti Tizenkét Karátos Iskola történelemtanára dolgozott ki. Az első forduló tavaly október 23-án kezdődött egy interneten közzétett pályázati fölhívással, amelynek eredményeként hét anyaországbeli és egy határon túli vidéki középiskola kapott meghívást Kiskunmajsára. A trianoni határokon túli magyarságot az idén Kárpátaljáról a técsői Hollósi Simon magyar anyanyelvű líceum diákjai, Csík Diana, Roskó Sándor, Mészáros Gábor, Bihunec István képviselik Mészáros Györgyi magyar szakos tanár vezetésével. Az egy hétig tartó táborozás utolsó előtti napján a fiatalok iskolánként négyes csoportokban mérhetikössze tudásukat. A döntő – amelyet a Duna Televízió közvetít – a budapesti Stefánia Palotában lesz október 23-án. A rendezvény fővédnöke Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke, a szakmai védnökséget Szabó János honvédelmi miniszter vállalta.A délelőtti előadás és konzultáció alatt egymásnak adják a múzeum kilincsét a vendégek. Pongrátz Gergely szinte reggeltől estig együtt van a gyerekekkel, pihenés gyanánt mutatja meg a múzeum vendégeinek például annak a fiúnak, Jancsinak a fényképét, akiről a Corvin közi srác emlékalakját mintázták...M. Kiss Sándor történész arról tart előadást a táborlakóknak, hogyan vezetett 1945-től 1956-ig az út, három tényező, a politika és a társadalom torz fejlődésének következtében. Egyértelművé teszi hallgatósága számára, hogy 1956 nem a reformszocialisták felkelése volt.– Már elkértem M. Kiss Sándortól előadásának kéziratát a múzeum számára – mondja Pongrátz Gergely, más néven Bajusz, a Corvin közi harcosok egykor volt parancsnoka. – Akár hiszi, akár nem, a legnehezebb pillanatokban is bíztam abban, hogy eljutunk idáig. Nem csüggedtem akkor sem, amikor 1995-ben a Horn-kormány, két esztendővel azután, hogy létrehoztam Budapesten e múzeum jogelődjét, megvonta tőlem az épülethasználat jogát. Ekkor határoztam el, hogy az értékes anyagot olyan épületben helyezem el, amely a személyi tulajdonomat képezi. Rátaláltam a Kiskunmajsa– Marispuszta szögében található romos tanyasi iskolaépületre, benne két tanteremmel és egy tanítólakással. Négy év kitartó munkája után avattuk föl az ’56-os Múzeumot, 1998. március 15-én. A korhű T55-ös páncélosokat, a lövegeket a honvédségtől kaptuk, egyébként állami segítség nélkül készült el Magyarország mindeddig egyetlen ’56-os Múzeuma, amelyet az ország minden részéből érkező iskolabuszok diákjai népesítenek be, télen-nyáron. Ez a hatalmas érdeklődés erősítette meg bennem a nyári ’56-os történelmi tábor régóta dédelgetett gondolatát. A megvalósítást nagyszerű emberek segítették, mint a szomszédos erdő tulajdonosa, aki megismervén elképzeléseimet, ajándékba adta nekünk a területet. Vagy a kútfúró, akinek hetvenhat méter mélységből kellett tiszta vizet fakasztania, de még arról sem akart hallani, hogy legalább az anyagárat kifizessem neki. – Gergely bácsi, egyszer megállapodtunk, ne alkudozz – mondta nevetve. Majd meghívsz az ’56-os kápolna fölszentelésére. Dósai Imre kiskunmajsai alpolgármester megszervezte, hogy a gyerekeket naponta busszal szállíthassuk be a városi fürdőbe. Az egyszerű magyar emberek és a nagy tudású meghívott előadók együtt segítették álmaim megvalósulását. Saját gyermekeikért, unokáikért és a holnapi Magyarországért. A nehézségek az eredmények visszfényében utólag eltörpülnek, csak a végeredmény számít.Pongrátz Gergely megmutatja az árnyas fák tövében elhelyezett tizenkét négyszemélyes lakó- és a két nagyobb, étkező- és kultúrsátrat. Itt tartják a foglalkozásokat és az 1956-os tárgyú dokumentum- és játékfilmek esti vetítését. A berendezést a honvédségtől kapták. Az idén a táborozás egy hétig tart. Jövőre három fordulót terveznek.– Magam is végleg ideköltöztem az egykori tanítólakásba, s csak nagyon jeles alkalmak bírnak rá, hogy elhagyjam a környéket – teszi hozzá Pongrátz Gergely. Nemsokára például kénytelen vagyok Amerikába utazni, hogy elintézzem a támogatást harmadik álmom megvalósítására: a tábor melletti fasorban építjük föl az 1956-os kápolnát Csete György Kossuth-díjas építész tervei alapján. A kis templom egy hatszor kilencméteres, ovális teremből, egy álló és egy fekvő, egyenként hétméteres toronyból áll. Az előbbi a győztes forradalmat, az utóbbi a levert, de soha el nem vesztett szabadságharcot szimbolizálja. Az oltár fölötti nagy feszület két oldalán minden kivégzett bajtársam kap egy kis márványtáblát, amelybe a nevük, a foglalkozásuk, a születésük, és percnyi pontossággal a kivégzésük dátuma lesz belevésve. A jövő héten kezdik el építeni. Jó volna, ha 2002 júniusának utolsó szombatján, a magyar szabadság évfordulóján szentelhetnénk föl. Azon a napon, amikor 1991-ben az utolsó szovjet katona elhagyta a magyar földet.