Hazaérkezett a családi zongora

Mohora, a Cserhát völgykaréjában fekvő gyönyörű palóc falu több kiemelkedő magyar művész emlékét is vigyázza. A mai jó palócok is nagy becsben tartják evangélikus templomukat, ahol Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona második házassága köttetett. Tolnay Klári, minden idők egyik legnagyobb film- és színházművésze, bár Budapesten született (1914. július 17-én), gyermekéveit tizennégy esztendős koráig e kies helyen töltötte. A Kossuth utca 30. szám alatti Tolnay Klári-emlékházban ma délután öt órai kezdettel a művésznő barátai és földijei együtt emlékeznek a művésznő nyolcvanhetedik születésnapjára. E napra ér haza Mohorára a Tolnay család régi, kedves zongorája is.Az egykori Tolnay-kúria és a birtok, amelyet a művésznő a béke szigetének nevezett, mintegy százméternyire található az emlékháztól, amelyet tavaly, szeptember másodikán avattak föl. A „Tolnay-szentélyt” saját parasztházában rendezte be Balla István bőrész. Az egyik szobában a tulajdonos festett ikonjai láthatók, a szomszédos Magyarnándoron vannak bőrszobrai.– Kiállításaim megnyitására operaénekeseket, színművészeket szoktam fölkérni – meséli. – Tolnay Klári öltözőjébe teljesen ismeretlenként kopogtattam be 1982 kora nyarán. Elmondtam neki, milyen nagy tisztelője vagyok, és hogy milyen boldoggá tenne, ha megnyitná nagyvázsonyi kiállításomat. És ő elzarándokolt a majd negyven- fokos hőségben Nagyvázsonyba…Balla István sorban mutatja „kincseit”. A bejáratnál látható a színes palóc népi jelmez, amelyben Tolnay Klári a Katyi című film főszerepét játszotta 1942-ben. Aztán Blanche pongyolája Tennessee Wil-liams A vágy villamosa című drámájából, Ibsen Nórájának öltözéke az ötvenes évekből. Képek és cikkek nagy szerepekről, például Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című darabjából, szeretett partnerével, Sinkovits Imrével látjuk a színésznőt. Filmszerepek a Meseautótól A fűre lépni szabad című vígjátékig. Időrendben követhetjük végig a kiállított tárgyak jóvoltából Tolnay Klári életútját a mohorai gyermekévektől 1998. október 27-én bekövetkezett haláláig.– Így kezdődött – mutat Balla István egy gyermekcipőcskére. –Tolnay Klári sorra nyitotta meg a tárlataimat az Operában, Szolnokon, Baján. Az egyik megnyitó után személyes emléket kértem tőle. Hosszas válogatás után élete első cipőjét adta nekem, amelyet édesanyja őrizgetett. „Ihletet” kaptam, aztán már észre sem vettem, és a gyűjtés sűrűjében voltam. A művésznőtől is kaptam további relikviákat, és színházak, öltözők, jelmeztárak, könyv- és folyóirattárak mélyén kutakodva, két év munkája nyomán összeállt az első kiállítás Tolnay Klári nyolcvanadik születésnapjára. Halála után is számos személyes tárgyához jutottam hozzá. S miközben feleségemmel együtt számtalanszor fordultunk meg Mohorán, beleszerettünk ebbe a gyönyörű tájba. Megvettük a tizennégy kis helyiségből álló kúriát, s az egyik felét emlékmúzeumként rendeztük be. De már most is több mint hatszáz fotónk van, amit nem tudunk elhelyezni. Nyaranta, amennyire munkánk megengedi, itt élünk. Csodálatos segítőtársaink vannak. Névrokonom, Balla János és felesége igazgatják a múzeumot. Nélkülük aligha tarthatnánk nyitva naponta tizenegytől délután ötig az emlékházat. A szomszéd faluból, Magyarnándorról Mikus András segédkezik, Szabó Ervin és a lelkes mohorai palócok mind. Büszkék arra, hogy Tolnay Rózsi (a Klári nevet később vette föl) falujuk neveltje. De ne feledjük a mai este szereplőit. Párkány László írót, Vukán György zongoraművészt, Schütz Ila, Zenthe Ferenc, Kállai Ferenc, Tóth Enikő, Székhelyi József, Hirtling István színművészt sem.Balla István elmeséli, hogy néhány hete fölkereste egy hölgy, s a múzeumnak ajándékozta a Tolnay család egykori zongoráját. A hangszernek fontos szerepe volt az egykori házikoncerteken. A művésznő édesanyja állítólag a leggyakrabban Chopin-darabokat játszott, gyermeke szívesebben énekelt. A zongora immár a hátsó épületben berendezett kis zeneszalonban áll, a kandalló előtt, amely az Ők tudják, mi a szerelem díszlete volt a Nemzeti Színházban.Balláék a mohoraiak segítségével a falusi környezethez illő kis szabadtéri színpadot rendeztek be a szalon előtt, amely a mai estének is helyszínéül szolgál. A születésnapi zongoraavatón korhű gramofon segédletével hangzanak el a leghíresebb filmdalok – korabeli lemezfelvételről. A zongorán Vukán György játszik A mécsesekkel földíszített házban, oszlopok karéjában este tízig tart a megemlékezés.– Minthogy e kiemelkedő művészekhez méltó honoráriumot úgy sem tudnánk adni, azt találtuk ki, hogy mint a színjátszás ősi, ekhós szekeres fénykorában, a falusiak belépőjegy helyett hozzanak magukkal jelképes mennyiségű tojást, szalonnát, lekvárt, kolbászt, bort, jó házi pálinkát. Vendégeink teli tarisznyával, új barátságok birtokában térhetnek haza. Mikszáth Kálmán jó palócainak ivadékai nyíltszívű, kedves, vendégszerető emberek, s bizonyára sikerül összebarátkozniuk a művészekkel. Nem titkolt tervünk, hogy az emlékházat hasonló koncertek, kiállítások rendszeres megszervezésével a környék kulturális centrumává szeretnénk tenni.