– Csodálatos érzés, ha Győrben bárkit magyarul megszólítok, magyarul válaszol – magyarázza a csíkszeredai Kövendi Emese Imola. – Nagyon szépen akarok magyarul beszélni, verset mondani, hiszen erdélyi magyar színésznő szeretnék lenni. Fodor Krisztina a felvidéki Nyékvárkonyról érkezett. Jogi egyetemre készül, amit csak szlovák nyelven végezhet el, de meg akarja őrizni magát magyarnak. Ebben a táborban szinte mindenki más tájszólásban beszéli anyanyelvünket. A változatosság gyönyörködtet – vallják. Orosz Gabriella Kárpátalján, Szalókán él, harmadéves magyar nyelv és irodalom szakos hallgató az Ungvári Nemzeti Egyetemen. Szülőföldjén szeretné a magyar gyerekeket magyar irodalomra és nyelvtanra tanítani. – Egy idetévedt külföldinek nem lenne könnyű elmagyarázni, miért nevezzük magunkat nemzetközi anyanyelvi tábornak, miközben mindnyájan magyarok vagyunk – tűnődik Gergely András, az erdélyi diákok tanára, a csíkszeredai művelődési ház igazgatója. Ám a trianoni diktátum óta a jelenlegi országhatárokon kívül rekedt magyarság tudja, hogy egy földhöz tartozik. Az összmagyar kultúra megőrzése szempontjából reánk, erdélyiekre hatalmas felelősség hárul, hiszen ha a Székelyföld eltűnne a szellemi haza térképéről, csak a mesékben maradna meg a Kárpát-medence tán legeredetibb kultúrájú népe. Erdélyt sem őrizhetjük meg magyarnak csupán nemzetközi szerződések által. Annak a népnek a tulajdonába kerül, amelyik nyelvén és kultúráján keresztül belakja. Ehhez olyan elhivatott emberekre van szükség, akiket az idősebb generációk az anyanyelv és a magyar kultúra tiszteletére és feltétlen hazaszeretetre nevelnek. Éppen ezért évek óta nemcsak erdélyi, hanem moldovai, csángó magyar diákok számára is lehetővé tesszük az anyanyelvi táborozást.
A kavalkád eloszlik, a fiatalok ebédelni sietnek, s készülnek R. Szabó Lajos soproni tanár, író Anyanyelv és nemzettudat című előadására.
– Tizennyolc esztendővel ezelőtt felvidéki barátaimmal poharazgatás közben kitaláltuk: mi lenne, ha összehoznánk nyárra húsz-harminc tizennégy–tizenhét éves Győr-Moson-Sopron megyei és csallóközi diákot – emlékezik Szabó József, a tábor alapító vezetője, jelenleg a fő szervező és támogató Rákóczi Szövetség elnökhelyettese. A megvalósult álom után személyes kapcsolatokkal bővítettük a keretet, így néha, kiegészülvén a szórványmagyarság képviselőivel is, kiteljesedett az ötágú síp. A kezdet kezdetén persze nem volt szabad nyíltan kimondani, hogy a gyerekek lelkében is át akarjuk hidalni a szakadékot, amit a trianoni országhatárok vontak körénk. Honismereti tábornak kellett neveznünk, ahol főként néprajzi ismereteket közvetítünk. 1990 után kialakult az a gyakorlat, hogy érzelmekre is hatni képes előadókkal vagy játékfilmmel vezettetünk be egy-egy témát, s ezt követi a csoportos beszélgetés. Nagy sikert aratott nemrég Bayer Zsolt 1100 év Európában című filmsorozata. Hogy idejében gondoskodjak a nemzedékváltásról, hét évvel ezelőtt fölkértem csoportvezetésre egy fiatalasszonyt, J. Kovács Andreát, egyházmegyénk Hitvallás című folyóiratának szerkesztőjét, a Máltai Szeretetszolgálat lelkigondozóját. Olyannyira bevált, hogy három esztendeje átadtam neki a táborvezetői stallumot is.
– Egy nyári tábornál gyakorlatilag megoldhatatlan, hogy akár egy napot is szakosítsunk, hiszen előadóink szabad idejüket ajándékozzák nekünk, nem írhatjuk elő, hogy egyazon terület specialistái egy napon érkezzenek – tűnődik J. Kovács Andrea. Ám a szerdai, tisztán néprajzi napunk mégis úgy sikeredett, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Köszönhetjük ezt elsősorban táborunk másik frontemberének, mindnyájunk példaképének, a szigetközi néprajzkutatás hazai kiválóságának, Barsi Ernőnek. Délelőtt a szigetközi folklórhagyományokról, délután a népzenei örökségről tartott előadást úgy, hogy hegedűjén is megszólaltatta a legszebb magyar népdalokat. Nyolcvanévesen, hihetetlen tudásanyagával és magyarságszeretetével úgy tölti el közöttünk évek óta a tábori napját, mintha egy volna a gyerekek közül. Az előadását manuális néprajzi foglalkozás, majd esti táncház követte. Vállalva a kiemelés önkényességét is, táborunk szempontjából kulcsfontosságú, hogy Molnár Imre történész, a Külügyminisztérium munkatársa második esztendeje jön el hozzánk, hogy beszéljen Trianonról és mai meghaladásának lehetőségeiről. Hagyományaink közé tartozik a balatonfelvidéki, a nagycenki-soproni, s a táborzáró kétnapos felvidéki túra is. Sajnos a kárpátaljaiak vízumkötelezettsége anyagi és szervezési szempontból rengeteg gondot okoz.
origo.hu
Kamala Harris vezető tanácsadója leleplezte az amerikai közvéleménykutatók hazugságát
