A középpontban a produkció

Amint arról már hírt adtunk, az Operaház főigazgatói posztjára szeptember 15-i hatállyal Locsmándi Miklóst nevezték ki a beérkezett pályázatokat elbíráló kuratórium egybehangzó döntése alapján. Az új főigazgatót az operaházi struktúraváltásról, a pályázatában vázolt elképzeléseiről kérdeztük.

Locsmándi Miklós szülővárosában, Szombathelyen, majd a győri konzervatóriumban hegedűt és zeneszerzést tanult. A Zeneakadémián megszerzett ének-zene tanári és karvezetői diplomája után fizikusként végzett az ELTE-n. Számítástechnikai szakemberként dolgozott 1973-tól az Állami Fejlesztési Banknál, majd az OTP-nél az informatikai szervezet vezetője volt. Adatbázisok kiértékelésével foglalkozó doktorátusát a Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerezte. Az ÁVÜ-nél, majd az ÁPV. Rt.-nél külső tanácsadóként alkalmazták mostanáig. A kulturális élettel egyre erősödő kapcsolatai vannak, 1997 óta a Zeneakadémia Baráti Körénél dolgozik, újságot szerkeszt.
Locsmándi Miklós Győriványi Ráth György koncepciója, valamint a kultuszminisztérium koncepciótervezetének ismeretében nyújtotta be pályázatát. Ennek lényege, hogy jelentős átalakítási folyamatot kell elindítani az Operaházban. A változások központjában a produkcióorientáció áll: meg kell változtatni a művészeti tevékenységet kiszolgáló apparátus működésének a módját. Locsmándi Miklós a pályázatában részletezte, mindez milyen típusú beavatkozásokat igényel. Az Operában nincsen információáramlás, megfelelő ügyvitel, nem lehet tudni, mi mennyibe, s miért anynyiba kerül. Az Operában a megfelelő számítástechnikai rendszert ki kell építeni, mert a hagyományos működési formák között a produkcióorientáció megvalósíthatatlan.
Az új főigazgató két komoly konfliktust lát a pénzügyeket illetően: mint mondja, szégyenletesen alacsonyak a bérek, ezeket érdemi szintre emelni szinte lehetetlen, de átlagosan a jelenlegi összegek kétszeresére emelni – ez megoldható. A legfontosabb művészi munkakörökben három-négyszeres bérek biztosításáról gondolkodik az új főigazgató. Elenyészően kevés volt az elmúlt években a felújítási munkálatokra fordított pénz is: éves szinten százmilliókra van szükség, kiemelkedően fontos kulturális intézmény esetében nem lehet túlságosan takarékoskodni. A több pénz, a jelentősebb támogatás biztosítása mellé kifogástalan művészi színvonal is kell – ennek megteremtése a fő-zeneigazgató feladata. A bérek és a művészi színvonal összhangja az intézményen belül működtetett informatikai rendszer nélkül nem kivitelezhető. A közönség felé természetesen nem ennek, hanem az egyre emelkedő nemzetközi színvonalú művészi teljesítménynek van üzenetértéke. A változtatások ütemezéséhez pontos ismeretekre van szüksége a főigazgatónak, speciális szempontjai alapján kell megismernie az elkövetkező hónapokban a helyzetet. Egyetért azzal a főzeneigazgatói elképzeléssel, hogy az Erkel Színházat és az Ybl-palotát két különálló intézményként kell szétválasztani. Ez jelentős átszervezési gondokkal jár. A változások megrázkódtatások nélkül nem születhetnek meg, de az Operaház új vezetője azon lesz, hogy a működés folyamatos és zavartalan legyen.