Aki betartotta a Bartóknak tett ígéretét

Az 1992-ben elhunyt nagy zongorista egyéniségre, Földes Andorra emlékeztek a héten a Zeneakadémián abból az alkalomból, hogy a Hungarotonnál CD-nyi válogatás jelent meg felvételeiből. A világszerte ünnepelt művészt máig a legkiválóbb Mozart- és Beethoven-előadók között említik és méltatják azért, mert több évtizedes koncertező pályáján Bartók Béla művészetének megismertetésén fáradozott. Földes Andor szellemi kisugárzása máig hat. Emlékét óbudai szülőházán tábla őrzi, a Zichy-kastélyban három éve emlékszobája nyílt, egykori tanulmányai színhelyén pedig, a Zeneakadémián évente megrendezik a Földes Andor-zongoraversenyt az intézmény növendékei számára. A művész életútjáról, Bartókhoz fűződő barátságáról Svájcban élő özvegyét, Földes Lilit kérdeztük, aki ezen a héten Budapestre látogatott.
– Földes Andor csodagyerekként kezdte, nyolcévesen Mozart-, kilencesztendősen Beethoven versenyművét játszotta. Dohnányi növendékeként diplomázott a Zeneakadémián. Azok közé a művészek közé tartozott, akik felnőttként is rászolgáltak a csodálatos jelzőre. Mikor fonódott össze Földes Lili élete Földes Andoréval?
– Újságíróként éppen New Yorkban dolgoztam, 1940. január 7-én egy magyar dirigens az NBC zenekarát vezényelte, s hívott, hallgassam meg Földes Andort, aki ezzel a koncerttel debütált New Yorkban. Házasságkötésünk után az igazi foglalkozásom az volt, hogy a férjem felesége voltam ötvenkét éven át. Az ötvenes évektől kezdve állandóan úton voltunk, az év kilenc hónapját az otthonunktól távol töltöttük. Földes Andor egészen a nyolcvanas évek közepéig évente mintegy 80-90 hangversenyt adott. A halála pillanatáig koncertezett, elhunyta után két nappal Bonnban a Beethoven-házban lett volna két fellépése...
– Hol lépett fel szívesen Földes Andor?
– Csak olyan koncerteket vállalt, amelyekben örömét lelte. „Beugrásokra” nem lehetett rávenni, de nem hiúságból, hanem azért, mert ő a hangversenyeire lelkileg is intenzíven készült. Számára a nap huszonnégy órája a zenéről szólt. Gondolatban állandóan átjátszotta a darabokat, ténylegesen kevesebbet gyakorolt, mint mások. Gyakran mondta: „Én a tőkémet 18 éves koromig megkerestem, azóta a kamatokból élek.” Arról is híres volt, hogy soha nem kritizálta a zongorákat. Egyszer Rudolph Kempe, a világhírű dirigens, aki a barátunk volt, beült egy főpróbára Londonban. Méltatlankodva jegyezte meg a zongora hangját először hallva: Hogyan adhatnak egy ilyen rossz hangszert Földes Andornak? Majd pár perc múlva mellettem ülve megjegyezte: Ez a hangszer gyönyörűen szól! Ez volt a férjem egyik büszkesége: bármilyen hangszerből előcsalogatta a szép hangokat.
– Miként került Földes Andor kapcsolatba a tanítással?
– A saarbrückeni zenei főiskola igazgatója hívta a férjemet tanítani, miután Walter Gieseking autószerencsétlenségben meghalt. A Mesteriskolában 1958 és 1965 között minden hónapban három napot foglalkozott a növendékekkel, majd amikor megsokasodtak a tengerentúli turnék, abba kellett hagynia a pedagógiai tevékenységet. Földes Andor a tizennégy nyelven megjelent Zongoristák kézikönyve című munkájában foglalta össze művészként megszerzett tapasztalatát. Sok mindennel foglalkozott, vezényelte a világ nagy zenekarait, komponált...
– Ki volt rá a legnagyobb hatással? Kikkel állt kapcsolatban, baráti jó viszonyban?
– A kor kiválóságai, művészek, politikusok tartották vele a kapcsolatot: Dürrenmatt, Böll, Sibelius, Berg, Kokoschka, Ionesco, Bertrand Russel, sokan, nagyon sokan. A zongorista eszményképének Wilhelm Backhaust tartotta. Életreszólóan az ideálja lett Bartók Béla, amikor Schubert f-moll fantáziáját játszani hallotta őt a tizenhat éves Földes Andor. Egyszer Dohnányi, akiért szintén rajongott, beteg lett, és három Beethoven-versenyművel a zeneakadémista Földes Andornak kellett fellépnie. Bartók Béla bejött hozzá gratulálni a művészszobába. Ekkor hangzottak el a jelentőségteljes szavak Földes szájából: „Tanár úr, a három Bartók-zongoraversenyt is el fogom játszani.” Mire Bartók: „Ugyan már, hiszen én csak kettőt komponáltam.” – „Majd megírja a harmadikat is” – volt a válasz. Így is történt, férjem volt az első, aki a három Bartók-zongoraversenyt egy koncerten eljátszotta: 1955-ben Brüsszelben váltotta be az ígéretét. Sajnos, hogy a szerző ezt már nem érhette meg. Mint ahogy azt sem, hogy 1947-ben a Második zongoraversenyt férjem játszotta először New Yorkban. Évekig kilincselt, hogy találjon egy dirigenst és egy zenekart, aki vállalja hozzá a sok próbát. Negyvenkétszer adta elő Bartóknak e rendkívüli remekművét, és szinte valamennyi zongoradarabját lemezre örökítette. A kedvenc Mozart és Beethoven mellett Földes Andor egész életében gyakran játszotta, nagyra becsülte a Bartók-darabokat, Kodályt is a repertoárján tartotta. Bartókkal New Yorkban barátság született, a két család rendszeresen találkozott. Bartók nemegyszer tanácsaival segítette a férjemet, akinek a játékát volt, hogy megkönnyezte. Sírig tartó, szép emberi kapcsolat volt...