A magyar és az indiai kultúrának sok izgalmas találkozási pontja van – tűnődik Laksmi Puri. – Említsük csak Kőrösi Csoma Sándort, a képzőművészek közül Amrita Sher-Gilt vagy Hummel Rozáliát. Közismertek Sára Sándor, Szabó István indiai kapcsolatai, és hogy Gaál István, a jeles magyar filmrendező a punei főiskolán tanít. Hazámban évente mintegy nyolcszáz–ezer film készül három nagy központban. Madras és Hyderabad mellett talán a legfontosabb film- és médiavárosunk Bombay, amelyet Hollywood mintájára Bolly-woodnak neveztünk el. Ez a varázslatos – a szó, a zene és a látvány ősi egységében fogant – modern műfaj képessé vált a nemzeti egység megteremtésére. S áttörve a nyelvi korlátokat arra is szolgál, hogy India művészetét és kultúráját a világ minden szegletén képviselje. Hogy csak néhány nevet említsek: Mira Nair (többek között a Salaam Bombay és a Káma Szútra rendezőnője), Shyam Benegal (a Ghandi: egy vezér születése és A rügy alkotója) vagy Satyajit Ray (Az út dala, s az Ellenfél rendezője) világszerte ismert alkotók.
– A péntek este kezdődő fesztivál kínálata igencsak változatos. Mitológiai ilhetésű, történelmi és jelenkori műveket egyaránt láthatunk.
– A tavalyi, első nagyszabású indiai filmfesztivált Budapesten kezdtük el, s tizennyolc nap múlva elvittük a műveket Magyarország számos városába. Így a mustra három hónapig tartott. A ma esti nyitófilm, a Már másé a szívem rendezője, írója, producere Sanjay Leela Bhansali, egyik főiskolai tanára Gaál István volt. Női főszereplője, Aishwarya Rai elnyerte a Miss Universe címet. A mű idén a delhi fesztiválon megkapta a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb női főszereplő és a legjobb zene díját, s további négy fesztiváldíjat is. A második felét Magyarországon forgatták. A romantikus-filozofikus szerelmiháromszög-történet közönségsikeréhez a tánc, az ének és a szó egysége is hozzájárul. Hitelesen ábrázolja különböző kultúrák találkozását, árnyalt, gazdagon jellemzett hősök interpretációjában vall arról, hogy az igazi, a teljességre törekvő szerelem és a szeretet képes a legnagyobb lemondásra is.
– Közelmúltunk történelméről vall a Vonat Pakisztánban című alkotás. 1947-ről, amikor India és Pakisztán elkülönült egymástól, melynek eredményeként negyvenmillió ember szakadt el az anyaországtól. E film drámaiságát a magyarok – akik az 1920-as trianoni diktátum után hazájuk kétharmad részét veszítették el – kiváltképpen átérezhetik. A Sardaar című kétrészes film, a Ghandi-trilógia első része arról a Ghandi-hívő belügyminiszterről szól, aki a szakadás után egy Bismarck kancellár erejével és zsenialitásával akadályozta meg, hogy India további kis hercegségekre hulljon szét. Neve így összeolvadt India függetlenségével. A második „felvonásról”, Richard Attenborough 1982-es klasszikus, többszörös Oscar-díjas angol Ghandi-film-jéről kevesen tudják, hogy elkészítését és nemzetközi forgalmazását is az indiai kormány finanszírozta. A trilógia harmadik része, Shyam Benegal remeklése Ghandi Mahatmává, igazi népvezérré válását tárja elénk. Mira Nair 1897. június 22. című műve a korai Jancsó Miklós erőszakpéldázataira emlékezető tónusban idézi föl az angol elnyomás egyik drámai pillanatát.
– Elképzelhető, hogy igényes filmjeikkel megakadályozzák a kommersz burjánzását?
– Művészfilmjeink meghódították Japán, Korea, Kelet- és Nyugat-Ázsia, Afrika, az Egyesült Királyság és Dél-Amerika közönségét. Ha ezek a művek mindennapivá válhatnának a szintén nemes filmművészeti hagyományokkal rendelkező Magyarország mozijaiban is, az valóságos filmipari forradalmat jelentene.
origo.hu
Itt vannak a legújabb kormányzati bejelentések - élőben a Kormányinfó
