Mindig az a rossz, ami „van”

Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere olyan filmnovellára adott közre pályázati felhívást, amelynek alapján elkészül a Mátyás királyról és koráról szóló film forgatókönyve. A Népszabadságban a múlt héten megjelent rövid cikk két szerzője magukat megnevezni nem kívánó filmesek véleményére hivatkozva több ponton is aggályosnak tartja a kiírást. A december elsejei határidőt túl rövidnek vélik a húsz-harmincöt oldalas treatment megírásához. Kifogásolják, hogy a pályamunkát hat példányban, az angol fordítást is mellékelve kell benyújtani, noha a minisztérium számla ellenében minden részt vevő pályázónak hajlandó bruttó ötvenezer forintig téríteni a fordítási díjat. Keveslik az ötszázezer forintos pályadíjat is, amelyért – értelmezésük szerint – az írónak le kellene mondania alanyi szerzői jogairól. Lapunk három, nemzetközi filmes produkciókban is gyakorlott szakember véleményét hallgatta meg e kérdésben.
Kálomista Gábor, a MEGAFILM producere szerint akinek nem tetszik a pályázat, ne vegyen részt rajta. Egyébként pedig azt tartja, a minisztérium pályázati felhívása megfelel a nemzetközi elvárásoknak.
– Aki pedig december elsejéig, azaz bő hatvan nap alatt nem tud megírni húsz-harmincöt oldalas irodalmi novellát – mert erről van szó és nem kész forgatókönyvről –, az valószínűleg évekig sem képes rá. Ismerek olyan népszerű filmrendezőt, aki három hét alatt szokta összehozni komplett forgatókönyveinek első, már használható változatát. A minisztérium által kiírt pályadíj igazán méltányos összeg. A bruttó ötvenezer forintos, elszámolható fordítói díj is kedvező ajánlat, egy karakter fordítói díja kettő forint ötven fillér. Egy film feliratozásának tarifája – azért tudom ennyire pontosan, mert most csinálják Bacsó Péter legújabb filmjének angol szövegét – nyolcvanötezer forint. Az egész históriában a legnagyobb csúsztatás pedig a szerző alanyi jogainak megvásárlását feltételező passzusban rejlik, személyi jogokat megvásárolni ugyanis nem lehet, de erről szó sincs a kiírásban. Arról még kevésbé, hogy bárki is névtelenségre akarná kárhoztatni a filmnovella íróját. Ha például, mint a MEGAFILM képviselője, megvásárolok egy filmnovellát, azt a jogot veszem meg, hogy a filmből forgatókönyvet készíthetek. Ennek érdekében annyit változtathatok rajta, amennyi szükséges. Nem is érteni pontosan, hogy mit kifogásolnak a névtelen szakemberek. Én például nem fizetnék ötszázezer forintot olyan irodalmi forgatókönyvért, amelyről még az sem derült ki, hogy lehet-e belőle filmet készíteni. Ez az a pillanat, amikor az ember arra gondol, hogy a filmszakmának mindig az a rossz, ami van. A Széchenyi-filmnél azt kifogásolták, hogy miért nincs pályázat, most az a baj, hogy van. Személy szerint én nagyon jónak tartom, hogy harminc-negyven rendező, író azzal foglalkozhat, hogy film készüljön a magyar történelem kimagasló alakjairól. És elszomorít, hogy a magyar filmszakma egy részének ez nem tetszik.
Fonyó Gergely filmrendező hét évig élt és dolgozott Amerikában. Szerinte is a Mátyás király-filmre meghirdetett pályázat minden szempontból megfelel a nemzetközi kiírásoknak. Annak pedig – mondja –, hogy a pályáztató angol nyelvű változatot is kér, csak örülni lehet, ez azt jelzi, hogy már az előkészületek stádiumában is szem előtt tartja a filmben rejlő marketing- lehetőséget, a film már az előkészületeknél szembesülhet a külföldi szakemberek véleményével. Ez a film majdani külföldi fogadtatását is kedvezően befolyásolhatja.
– Részt venni valamiben, vagy elutasítani valamit, mindenkinek szíve joga – folytatja tűnődését Fonyó Gergely. – Látszólag kegyetlenül hangzik, de mégis ennek köszönhető, hogy a világ más tájain működik a filmgyártás, mint művészi produkció, mint gazdasági vállalkozás.
Cselényi László televíziós rendező, az Nemzeti Kulturális Alapprogram Mozgókép Szakmai Kollégiumának kuratóriumi tagja szerint nem baj, sőt: nagyon is jó, hogy a pályázati felhívás után szinte azonnyomban megjelent egy aggályoskodó írás. Fél évszázadnyi jogos és vélt sérelmek… és – mondjuk csak ki bátran – rendszerváltási „egózavarok” kakofóniájában úgy tűnik, a szakma egy része nem tanul. A hatalom viszont igen. Nagyon is rendjén- való mindent megvitatni, összeszűkült pupillákkal megvizsgálni színéről és fonákjáról.
Szerkesztőként, rendezőként, olykor pályázóként, máskor meg felkért szakmai kurátorként az életem egy része forgatókönyvek írásával és főleg olvasásával telik – folytatja. – Állítom, hogy 20-35 oldal, oldalanként 1600 leütéssel (!) még egy forgatókönyvhöz sem kevés! Ha ezt a szövegmennyiséget a szokásos forgatókönyvek nagy sortávú, a belejavíthatóság és a hozzátoldások kedvéért szinte zavaróan laza képéhez hasonlatossá tördelnénk, mindenki meglepődne: Biblia-vastagságú forgatókönyv kerekedne belőle. Más kérdés, hogy a pályázati felhíváshoz mindenképpen odakívánkozott volna egy zárójeles kitétel a további szerzői jogokra vonatkozóan…