Mosonyi Mihály a zene világnapján

Ritka zenei esemény helyszíne ma este a Zeneakadémia nagyterme: a zene világnapjának ünnepi koncertjén a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Kassai István zongoraművész és énekes szólisták közreműködésével három Mosonyi Mihály-mű, köztük az A-dúr mise magyarországi bemutatója hangzik fel.

Az első szerzői est 131 évvel Mosonyi halála után! A hangverseny dirigense a Hollandiában élő Scholz Péter, aki az amszterdami Liszt Ferenc Énekkar és Zenekar karmestereként, a hollandiai Liszt Ferenc Társaság elnökeként elkötelezett interpretátora és kutatója Liszt és Mosonyi életművének. Scholcz Pétert az örvendetes Mosonyi-reneszánszról kérdeztük.
Scholcz Péter azért ment Hollandiába, hogy tanulmányait folytassa, miután Budapesten főiskolai diplomát szerzett. Odakint gordon és zenetudományi szakot végzett, Utrechtben és Hágában karvezetést is tanult. Mindegyik szakjához a mai napig hű maradt: karmesterként, hangszeres művészként, zenetörténészként is tevékenyedik. A kandidátusi dolgozatát Mosonyi Mihály munkásságáról, a doktori disszertációját Liszt Ferenc hollandiai kapcsolatainak feldolgozásából készítette.
– Mi keltette fel érdeklődését Mosonyi iránt?
– Már a budapesti stúdiumok alatt felé fordult a figyelmem. Azon túl, hogy a zenetörténetben mint Liszt és Erkel méltó kortársát említették, semmilyen zenei anyagot nem találtam. Már Bartókot is foglalkoztatta e kérdés, aki maga két, Mosonyinak szóló Liszt-levelet is kiadott, ki az a Mosonyi Mihály? Levelezésükből kiderül, hogy nemcsak barátok voltak, hanem kölcsönösen nagyra is tartották egymás művészetét. Bónis Ferenc Mosonyi-könyvének és egy-két magyarul, illetve németül megjelent tanulmányának az ismeretében kezdtem el kutatni a zeneművek után. A kérdés az volt: hol vannak és hogyan szólnak? Életében egy-két dalsorozatát, kevésbé értékes, alkalomra, dalárdáknál szerzett opusait, átiratait kiadták. Mosonyi nem volt termékeny, de szinte minden műfajban alkotott. Írt öt misét, kisebb egyházzenei darabokat, három operát, két szimfóniát, kamarazenét, zongoraműveket – utóbbit pedagógiai célból is. A zeneoktatásra vonatkozóan ma is helytálló elképzeléseket vallott.
– Mit sikerült megtudni az eddigi kutatásai alapján az egyházi művekről, melyeket a Liszt Ferenc Zenekar és Kórus rendszeresen műsorára tűz?
– Az első miséje, amely 1841– 42-ben készült, a Belvárosi templomban átütő sikert aratott. A második miséje nincs meg, de az ahhoz írt Offertóriumát 1844-ből ismerjük. Lenyűgöző alkotás, klarinétszólós zenekari mű, a háttérben a homofon hangzásokat produkáló kórussal. Feltehető, hogy előtte vagy vele egy időben született az elveszett mise. Ugyancsak nem tudni az ötödik mise hollétéről, melyet 1866-ban a józsefvárosi templom számára készített. Érdekes volna megtalálni, mert az már Mosonyi „magyar” periódusába tartozik. Izgalmas kérdés, vajon visszanyúlik a régi stílushoz, vagy már magyaros elemeket is tartalmaz? A szabadságharc után, 1849-ben alkotta a csodálatos F-dúr misét. Kisebb együttesre komponált mű ez, a szabadságharc elvesztésének minden fájdalmával. Mosonyi rövid ideig tartó, nagyon boldog házasság után elvesztette a feleségét. Ezt a veszteséget élete végéig hordozta magában. Hosszú hallgatás után, 1853-ban kezdett újra zenét szerezni, akkor látott a negyedik
A-dúr miséhez, amely eredeti munkatempójához képest feltűnően lassan jött létre. A szerencse is mellém szegődött, hogy megtaláltam négy éve. Egyik levelében valahol utalt rá, hogy a pozsonyi Kirchenvereinnek szándékában áll odaajándékozni valamennyi szakrális darabját. Némi levelezés után kiderítettem, hogy a pozsonyi városi archívum pincéjében porosodik az A-dúr mise partitúrája, lemásolt szólamanyaga, a korábban eltűntnek nyilvánított Lauda Sion és a komplett latin nyelvű, zenekari kíséretes Pater Noster. Az A-dúr mise XX. századi bemutatóját Amszterdamban tartottuk a Liszt Ferenc Kórussal 1999-ben. A világ első hangfelvétele a Hungaroton jóvoltából egy-két hete kapható. Ezen a CD-n hallható a Lauda Sion is és a Libra, amelyet gróf Batthyány Lajos miniszterelnök földi maradványainak végső nyugalomba helyezése alkalmára, 1870-ben komponált Mosonyi. A június 10-i gyászmisén csendült fel először a pesti ferencesek templomában Erkel Ferenc vezényletével.
– Mi az oka annak, hogy már életében ritkán játszották Mosonyit? Miért méltó életműve nagyobb figyelemre, mint amivel eddig illettük?
– Egyházi műveinek előadását megnehezítette, hogy nem orgonára írta őket. Nagy- vagy kiszenekari vagy vonószenekari kíséretet illesztett hozzájuk. Ez nem volt ritkaság akkortájt, ám a korban kevés templomnak volt erre megfelelő zenekara. Maga Mosonyi is „ludas” abban, hogy keveset játszották. Mi tagadás, nem igazán „menedzselte” önmagát, mint például Richard Wagner. Művészetének egyik nagy értéke az eredetiségben van. Ami igazán megragadja az embert, az a kiapadhatatlan dallamgazdagság. Még a klasszikus rendszerben alkot, de harmóniailag már a romantika kiforrott előfutára. Mestere a hangszerelésnek.
Sok még a tennivalónk azért, hogy Mosonyit, Liszttel és Erkellel együtt, a nagy triász egyikeként ne csak említsük, de valóban ismerjük is. Jó úton haladunk efelé. Bónis Ferenc az Erkel Társaság elnökeként évtizedek óta kutatja és propagálja az életművet, a társaság gyulai koncertjeinek híre van. Kassai István zongoraművész a szólózongorás művek felderítője, népszerűsítője. Egyre inkább hozzáférhető a munkássága.
– Ennek a folyamatnak új állomása, hogy a zene világnapján, ma este, zeneakadémiai koncerten, melyet a rádió élőben sugároz, Mosonyi Mihály első szerzői estjét hallhatjuk...
– Eljátsszuk a h-moll nyitányt, amely Mosonyi első zenekari műve, ifjúkori szárnypróbálgatása, amelyre már felfigyeltek a pesti bemutatóján is. Ezt követi a zongoraverseny, a kevés kiadott művek egyike, amelynek három tétele egybe van komponálva, tematikusan át- meg átszövődik, dallamdús, hozzá magas technikai követelményeket támaszt a zongoristával szemben. Majd magyarországi bemutatóként végre felhangzik a különleges körülmények közt meglelt A-dúr mise.