Torzók évadja Montrealban

Sopsits Árpád azok közé a rendezők közé tartozik, akik mind a film világában, mind a színházéban képesek maradandót alkotni. Ma este tartják annak a darabnak a bemutatóját a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában, amelyet Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye nyomán álmodott színpadra.

Szeptember 25. óta láthatjuk a hazai mozikban a Torzók című filmjét, amely már a bemutató előtt rangos elismeréseket hozott alkotójának. Sopsits Árpád februárban, a 32. millenniumi filmszemlén megkapta a legjobb rendezésért járó elismerést, szeptember elején átvehette a 25. montreali nemzetközi filmfesztivál nagydíját és az ökumenikus zsűri díját. Első osztályú nemzetközi fesztiválon nagydíjat magyar film tizennyolc éve nem kapott.
Autobiografikus mű a Torzók. Egy hatvanas évekbeli gyerekotthonba vezérel bennünket. Vall a barátságról, az együttérzésről, a tiltott istenkereséséről, a csillagászatról és kozmikus világunkról oly korban, ahol a csillagos égbolt is csak rácson át látható.
– Remélem, hogy a történet ennél is többet mond – tűnődik Sopsits Árpád. De egyébként, ha az emberből kiömlik egy gyerekkori élmény, nem valamiféle mondanivalót akar kibontani, inkább arra törekszik, hogy a mű átélhető legyen.
– És szeptember 13. óta újra Kanadában kéne lennem a torontói, vancouveri fesztiválokon, de közbeszólt a világtörténelem. Jó lett volna visszatérni, mert ott van a világ legnagyobb filmvására. A sikerrel nem szabad tiszteletlenül bánni, mert egy-egy kudarc vagy vereség hoszszú távon építi az embert, ám az állandó vereség megnyomorít. Néha ki kell dugni a fejünket a levegőre, hogy újra tudjunk úszni a víz alatt.