Az elbűvölő Luisa Miller

- ZENEI JEGYZETEK -

A megcsontosodott előítéletek igen eredményes kártevők: Verdi fiatalkori operái közül a Luisa Millert, gyanítom, azért mellőzik nálunk mindmáig a dalszínházak, mert annak idején a darab magyarországi bemutatója csúfos bukást hozott. Nem is emlékszem, hogy Szegeden kívül színpadra került volna az elmúlt évtizedekben, pedig milyen gyönyörű muzsika! És mennyi parádés szereplehetőséget kínál jó technikával és fejlett drámai kifejezőkészséggel rendelkező énekeseknek, kivált kiugrásra váró tehetséges fiataloknak – szólamai ugyanis rendkívüli igényeket támasztanak mind hangminőségben, mind zeneileg. A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Állami Énekkar jubileumi sorozatának nem is tudok elég hálás lenni, amiért a Verdi-centenáriumhoz kapcsolódva épp a mi operai gyakorlatunkban „ismeretlennek” számító alkotások megszólaltatásával tiszteleg a zenedrámák halhatatlan fejedelme előtt: ennek köszönhettük januárban A két Foscari-koncertelőadását, szeptember utolsó vasárnapján pedig a Luisa Millert.
Kalandosan indult a hangverseny, számos változással a közreműködők névsorában. A karmesteri pulpituson az eredetileg felkért Kocsár Balázs helyett – akit a frankfurti operaház első dirigensként szerződtetett, s itthon azóta sajnos színét se látjuk – az Állami Énekkar főnöke, a sokoldalú Antal Mátyás állt, s a hat főszerepből hármat szintén nem a műsorfüzetben feltüntetett művészek tolmácsoltak. (Itt jegyzem meg, hogy a pódiumról mikrofon nélkül közölt, csak foszlányaiban érthető tájékoztatás helyett elkelt volna a székekre helyezett, esetleg a jegyszedők által osztogatott írásos felvilágosítás a beugrókról – ennyi figyelmesség a fellépőknek is, a publikumnak is kijár!) A kezdeti feszültséget azonban jótékonyan oldotta a MÁV Szimfonikusok egészséges önbizalomra valló, eleven és színes játéka a nyitányban, és az Állami Énekkar meleg hangszíne a Luisa születésnapját köszöntő hajnali szerenádban. Azután jött az első meglepetés: az apát alakító japán bariton, Gudo Hasui – aki a szerepben és Budapesten egyaránt ezúttal debütált – már indító frázisában pompás hangmatériával és olaszos stílusával babonázta meg hallgatóit, operai légkört teremtve a pódiumon, s a legnemesebb tradíciók szellemében építve fel a Germont-figurák bensőséges karakterét, érzelemgazdagságát megelőlegező Miller-portrét. A férfiak gárdájából ő emelkedett ki produkciójának fényével és fajsúlyával, de örömteli ismeretségnek bizonyult a másik ázsiai vendéggel való találkozásunk is: a fiatal kazah Karshan Zholdybayew hajlékony lírai tenorja jól bírja a spinto-fachra méretezett terhelést, s mindvégig illúziót keltően szólt a szerelmes Rodolfo pazarul csillogó felső régióiban. Beugrása nemhogy ballasztja, de jelentős nyeresége lett a produkciónak, akárcsak a címszerepben tündöklő Fodor Beatrixé és az igényes, nagy ambitusú mezzoszólamot a nemzetközi csillagok színvonalán éneklő Simon Kataliné. E két hölgyről csak a legteljesebb elismeréssel szólhatok. A pályakezdő szoprán – aki friss diplomájával Grazban kapott szerződést parádés főszerepekre, s most Bécsben kamatoztatja kirobbanó tehetségét – olyan elbűvölő Luisa, amilyennek ezt a hamvas leány-idolt Schiller és Verdi közösen álmodta meg. A Frederica hercegnőt életre keltő alt előkelő lénye, megkapó aurája pedig egy hosszú távúra tervezett művészkarrier tartós zenitjét sejteti: Simon Katalin a fővárosban alig ismert, holott varázslatos egyéniség – legutóbb a debreceni Farsangi lakodalomban nyújtott parádés alakításával aratott átütő sikert.
A szerencsés kézzel összeválogatott négyes fogat remeklése mellett a többi szólista meglehetősen halványnak tetszett: Rácz István mint intrikus Wurm a szólam eminens leéneklésénél nem jutott messzebb, Mozsár Györgynek meg Walter gróf megszemélyesítése túl nagy feladat. A vezénylő Antal Mátyás pontosan eltalált tempóival, a kórus erős fölényt érvényesítő női szólamaival, a zenekar néhány szívhez szólóan kivitelezett szólóteljesítményével (mint például a klarinét Luisa-motívuma és a vadászkart bevezető kürtduó) emlékezetes perceket szerzett. Az est elragadtatott fogadtatása hangsúlyosan veti fel a kérdést: mikor kerül színpadra ismét Magyarországon a fiatal Verdi gyönyörűséges Luisa Millere?