A Pacor katonadinasztia regénye

Évtizedek óta a budai Várban, a Kapisztrán téren áll a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Az intézmény, amelynek jogelődje 1918. november 16-án alakult, évente megemlékezik a múzeumteremtő nagy elődökről. Ilyenkor megkoszorúzzák az emléktáblát, megjutalmazzák a legjobb munkatársakat – és mindig szolgálnak valami különlegességgel is.
Nyolcvanhárom évvel ezelőtt, 1918. november 16-án az első világháborús részvételünk dokumentálása iránti társadalmi igény életre hívta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum jogelődjét, amely 1919-től a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum nevet viselte. Ennek az időszaknak köszönhető a múzeum páratlan, mintegy huszonnégyezer harctéri felvételt tartalmazó fényképgyűjteménye, nagyszámú plakett- és éremanyaga, a levéltár hatalmas, első világháborús iratállománya. 1937. május 29-én nyílt meg a múzeum első állandó kiállítása. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatási területe ma már kiterjed a magyar hadtörténelem egészének vizsgálatára. A levéltár, a múzeum, a könyvtár, a hadtörténeti kutatóintézet, a térkép- és irattár, a hadisírgondozó iroda egymástól elválaszthatatlan egységben szolgálja a magyar történettudományt.
A hagyományos születésnapi tárlat, amelynek címe: Katonaapák, katonafiúk – Fejezetek a Pacor katonacsalád történetéről, két jeles muzeológus, Galván Károly és Tóth Orsolya munkája. Galván Károly az 1960-as években az egyenruha-gyűjtemény vezetőjeként begyűjtötte a Pacor család páratlanul értékes hagyatékát. Aztán a sors és az újkori történelem szeszélyeinek sodra másfelé vitték életpályáját, és csak nyugdíjasként kerülhetett vissza a múzeumba. Kollégáinak biztatására vetette papírra a Tóth Orsolyával közösen megrendezett kiállítás eszmei vezérfonalát képező tanulmányt. Ahogy belépünk a Hadtörténeti Múzeum tüzérterméből nyíló helyiségbe, Mikszáth-művek snájdig huszárai között bóklászhatunk, majd Krúdy-regények felvidéki garnizonjaiba röpíthet el képzeletünk. Végigsétálunk az Osztrák–Magyar Monarchia, majd a két világháború közötti Magyarország kaszárnyáin és szalonjain. Faliképek, miniatűr fotók, piros, zöld, kék, aranyos színben pompázó egyenruhák.
A fotográfia iránt érdeklő látogatók számára – némi túlzással – egy kis osztrák–magyar fotótörténet is összeáll a kiállított fényképekből. A csákóból, kardból, bajonettből, kornétából összekomponált, babérágakkal egységbe foglalt családi címer iparművészeti, heraldikai remeklés. A Pacor família a szó szoros értelmében vett katonai dinasztia. Két évszázados múltja során tizenhárom kiváló tiszttel, öt tábornokkal dicsekedhet. A tengermellékről, a mai Szlovéniából származó család tagjainak és oldalági leszármazottjainak születési és állomáshelyei fölölelik Magyarország, Olaszország, Felvidék, Erdély, Bácska, Kárpátalja, Ukrajna, Lengyelország, Szerbia tájait. A tárlat így valóságos időbeli utazás, amelynek során a napóleoni háborúktól napjainkig jutunk el. Az Osztrák–Magyar Monarchia, a történelmi Magyarország s az utódállamok adják e színes családregény kereteit. A „Pacor-saga” szerint az első nevezetes katona, Pacor József a francia háborúk idején kezdett katonáskodni, s 1845-ben, őrnagyként vonult nyugállományba. Neki négy fia volt, közülük három altábornagy. A harmadik generáció az 1910-es években szolgált, Pacor József ugyancsak altábornagy lett, s számos kitüntetéssel élte túl az első világháborút. A negyedik generáció tisztjei, két alezredes, egy őrnagy és egy százados 1945-ig teljesítettek szolgálatot.