Álbotrány az Operettben

Le kell szögeznem, nem valami világraszóló botrány, ha egy színházi produkció a bemutató előtt rendezőt cserél. Úgy is fogalmazhatok: mindennapos. Ami nem mindennapos, hogy az ügy botránnyá dagad. Még boldogult segédrendező koromban, bizony számos főnökömet utasították a büfébe a főpróba hetén, s helyüket átvette a színház direktora, főrendezője.

2001. 12. 01. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vélhetően a patyolattiszta igazságot sohanapján ismerjük meg, már azt, milyen okok késztették Kalmár Péter rendezőt, hogy idő előtt távozzon a Budapesti Operett Színház Bozzi úr című produkciójának éléről, meg azt, kinek érte meg szaftos sajtóbotránnyá dagasztani a dolgot. Elgondolkodtató azonban, vajon Kerényi Miklós Gábor igazgató-főrendező, aki – miként nyilatkozataiból kiderül – tisztában volt Kalmár Péter rendezői rutintalanságával, miért bízta a fiatalemberre az egykori legendás előadás felújítását? Jelzem, hasonló történet zajlott anno az Operaházban, ahol szintén Kerényi volt a főnök, Kalmár pedig a beosztott. No ja, kiváló egyházfi okul mind a sírig.
Magyarázatért ugorjunk vissza az időben bő egy eszetendőt. Ekkor zajlott a főpolgármesteri hivatalban a megüresedett színigazgatói székekre kiírt pályázat résztvevőinek meghallgatása, majd a nyertesek kinevezése. Az operett élére heten jelentkeztek, közülük hármuk pályaművét (Halasi Imréét, Kerényi Miklós Gáborét és Kalmár Péterét, ebben a sorrendben) tartotta alkalmasnak a szakmai zsűri, hogy a kulturális bizottság elé terjessze. Ettől függetlenül a városatyák bármelyik jelöltre szavazhattak. A szakmai grémium mindenekelőtt Halasi Imrét, az akkor hivatalban lévő vezetőt támogatta, már csak azért is, mivel Halasi igazgatása egybeesett a teátrum épületének felújításával, így a direktornak nem adatott lehetőség, hogy megvalósítsa művészi elképzeléseit. A három pályamű egyébként szembeszökő módon hasonló gondolatok mentén fogalmazódott.
A késő estig elhúzódó szavazást nyilvánvaló politikai kompromiszszum szülte. Mindazok, akik követik a honi nagypolitika eseményeit, Halasi Imrét az MSZP országgyűlési képviselőjeként ismerhették. Kerényi Miklós Gábor pedig az SZDSZ táborát erősítette. Vele szemben legfőbb ellenérvként a szakmai zsűri emberi, művészi habitusát hozta fel, amely szerintük nem tette alkalmassá egy társulat vezetésére. A kulturális bizottság által felkért szakmai tanácsadó védelmébe vette Kerényit. Imigyen a kockát elvetették a városatyák és városanyák, a kimondatlan paktum megköttetett, győzött Kerényi Miklós Gábor.
Mint mindig, úgy most is beszélünk, írunk kultúrpolitikáról, színigazgatókról, rendezőkről, művészi koncepciókról, színházi struktúráról, struktúraváltásról, csupán a színészekről feledkezünk meg. Pedig nem igazgatókért, rendezőkért, tervezőkért, gazdasági vezetőkért járunk színházba, hanem a színészekért. Ezt kellene szem előtt tartania minden igazgatónak, rendezőnek, gazdasági vezetőnek, politikusnak, újságírónak, akik annyiszor és oly könnyedén adnak pofont a színészeknek. Pedig nélkülük nem gördülne fel a függöny estéről estére.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.