Vajon miért érezte szükségét az egykor ígéretesen induló rezes, hogy a szomorú zenének hátat fordítva Lagzi Lajcsivá váljon? Úgy sejtem, az anyagi jólét leküzdhetetlen csábításának engedett. Szép új világunkban e gesztus nem kelt megütközést, ellenérzést, mivel minden érték mérőjévé a pénz vált. Engem ez elkeserít. Miként az is, hogy az önmagát – megrendelt felmérések megkérdőjelezhetetlen eredményei alapján – legnézettebbnek tituláló televíziós csatorna igazolhatóan legnépszerűbb műsora – Lajcsi Dáridója. Kötve hiszem, hogy mi, kilábalva a gulyáskommunizmusból, a dáridódemokrácia országa lennénk.
A népszerűség, akár az anyagi siker, csalóka jószág. Könnyű Dagobert bácsi pénzből épült hegyéről a hullaszállító autó alkalmi koporsójába szánkázni. Közismert sztárok csillaga hűlhet vörös óriásból fehér törpévé, ha esik a nézettségi index. Csökken a nézettség, csökken a pénz. A hirdetők pánikszerűen menekülnek az olyan műsorból, amelyre – negyedévről negyedévre – mind kevesebben kíváncsiak. Az önfelmérés másnak ásott vermébe így pottyannak az elbizakodott, egykor oly magabiztos műsorvezető hírességek, hírhedtségek.
A Dáridót – szerencséjükre, szerencsétlenségünkre – efféle veszély nem fenyegeti. A pántlikás esztrád telitalálat. RTL-es ellenfelei mindnyájan a feledés bőséges kosarában végezték. Bizony ám, ugyanis a mulatozásra kapható szerkesztők résen vannak. Megdolgoznak anyagi gyarapodásukért. Folyamatosan átalakítják a műsor tematikáját a minél szélesebb nézői rétegek megnyerése, megtartása céljából. Kezdetben vala a puszta nótázás. Együtt daloltak a tévével a hétköznapok gondját-baját feledni vágyó ötvenesek-hatvanasok-hetvenesek. A felmérések adatai alapján készülő üzleti és szerkesztési elv szellemében kisvártatva hálót vetettek a honi ifjúságra. Jöttek a tiszaviráglétű popcsillagocskák. Végezetül a pedig koncertek és a diszkók zsivajgásából kiöregedett középgenerációt megtalálták a humorral.
Figyelmezzünk most csöppecskét a televíziós megvalósítás fantáziátlanságára. Egy ilyenfajta esztrádműsort pokoli nehéz bármiféle egységes stílusba kényszeríteni, mert miféle jó ízléssel megalkotott tér bírja el egyszerre a nótázást, a rapelést, a revütáncot, a bábműsort? Marad a hetvenes évek tévézését idéző udvarház díszlete. Azután meg itt van a show élő közvetítést sugalló felvétele. Egykoron televíziótörténeti fordulatként indult az MTV (ne keverjük össze: a Music Television). A szünet nélküli sugárzás és a pénztelenség szülte frappáns megoldások hamarjában – hol okkal, hol anélkül – követendő stílussá nemesültek. Ilyenféle tartalmi, formai egység nem jel
Egyre szorosabb a kapcsolat Magyar és Gyurcsány pártja között