Ír búbánat, székely keservek

Ma este nyolckor Lángos kapu címmel székely–ír balladaestet rendeznek a Fonó Budai Zeneházban (XI., Sztregova utca 3.). A műsorban a két tündérország – Székelyföld és Írország – archaikus balladái és az ír népköltészet hagyományaiból kinőtt, Nobel-díjas William Butler Yeats versei szólalnak meg. Az előadók: Nagy B. Ildikó sepsiszentgyörgyi balladaénekes, Kuklis Henrik és Turzó Sándor (M. É. Z. együttes) és Erdődi Gábor költő-műfordító. Nagy B. Ildikóval beszélgettünk.
Szülőföldjén ismert előadóművészként tartják számon Nagy B. Ildikót. Magyarországon – bár tíz éve Budapesten él – a keddi fonóbeli est lesz az első nyilvános szereplése. Egy kis faluban született, ahol édesapja volt a tanító. Az iskoláit – miután a faluból elköltöztek – Sepsiszentgyörgyön végezte, és két felsőoktatási intézményben is diplomát szerzett: Marosvásárhelyt zenepedagógiát tanult, Kolozsvárott ének-zene és zongoratanárként diplomázott a zeneakadémián. Húsz évig foglalkozott zeneiskolásokkal a sepsiszentgyörgyi líceumban. Nagy B. Ildikó magától értetődően otthonról hozta, nagyszülőktől, szülőktől örökölte a népdalok szeretetét. – Ünnepeken, név- és születésnapokon vagy a munka során, kukoricafosztáskor összegyűlt a nagy család – emlékezik a szép együttlétekre –, és önfeledten dalolta a székely népdalokat. Ma is él a hagyomány, az örömök, a bánatok mindig alkalmat adnak a közös éneklésre. A lélek megkönnyebbül, a fájdalmak csitulnak.
Már a diákévek alatt díjakat nyert mint népdalénekes, s e sikerek a zenetanári hivatás gyakorlása közben sem szűntek. A Vadrózsák Együttessel turnézott mindenfelé a repertoárral: nótákkal, cigány- és népdalokkal, balladákkal. A kolozsvári operában a kórusban énekelt. Komolyzenei előadóesteken – zongorakísérettel – Bartók-dalokat, templomokban egyházzenei darabokat adott elő. Szilágyi Ferenccel, a nagy hőstenorral sokszor koncertezett, közös lemezük is megjelent – amelynek csak az a „szépséghibája”, hogy nótalemez. Na igen, a Ceausescu-érában másra nem lehetett gondolni. Amióta 1992-ben leányával, Violával áttelepült Magyarországra, csak az erdélyi gyülekezetben csendül fel éneke. A megélhetésért egy XV. kerületi iskolában éneket tanít, nagyon eredményesen, hiszen diákjai első díjakat hoznak el a népdalversenyekről.
– Itt előadóként senki nem vagyok, nem tudnak rólam – mondja keserűen. – Otthon megtartottam a lakásomat, haza-hazalátogatok évente többször, amikor már nagy a kívánságom – visszahívnak mágneses vonzásukkal a fenyvesek. Olyankor a szememmel egyre csak simogatom őket…
Nagy B. Ildikó Csaba-királyfi népének – ahogy a székelyek magukat nevezik – gazdag dalkincséből választotta budapesti bemutatkozóestjének műsorát. Elhangzik ismert és ritkán hallott „szivárványos” dal, történelmi ballada, székely keserves. A székelyföldi emberek évszázadokon át viselt nehéz sorsa A sárighasú kígyó, a Mádéfalvi veszedelem és más balladákból villan elénk. Mind a vadregényes tündérföld bánattal teli remekei. – Mi, székelyek az anyatejjel szívtuk magunkba ezt a zeneiséget. Prózában nem tudnánk így kifejezni mélységes mély érzelmeinket. Régi korokban ösztönösen őriztük a hagyományainkat. Ma összetartóan, tudatosan óvjuk a nyelvünket, örökítjük utódainkra a művészetünket – mondja a sepsiszentgyörgyi énekesnő.
S hogy mitől állítható párhuzamba az ír és a székely balladaköltészet? Aki elmegy a Fonóba, megkapja a választ. Annyi bizonyos, hogy mindkét nép kultúrája archaikusabb a környezeténél. Az is való igaz, hogy ősidők óta tündérországként említik Írországot is, Erdélyt is. A két nép életérzésében – tragikus történelme folytán is – a bánat, a megfoghatatlan misztikus fájdalom nyilvánul meg. Ennek kifejezésére a homályáról híres balladák szolgálnak mindkét népköltészetben.
A látnoki jellegű balladákban az azonosságok a lángos kapuk, a székely kapuk, a megnyíló egek. Az est hangulata az ír népköltészetből mint „tiszta forrásból” – akárcsak Bartók – merítő William Butler Yeats által emlegetett „ősbáj-bánatból” és a „székely keservekből” táplálkozik. Aki valamilyen tudományos magyarázatot vár, csalódik. Az est kitalálója, Erdődi Gábor költő-műfordító szerint a hangulat a lényeg.