Kacsalábon forgó mozipaloták

Felnőtt fejjel már tudjuk, nem minden palota forog kacsalábon. Ennek ellenére jó egyházfi gyanánt, mind a sírig okulhatunk ama számtalan épület láttán, amelyeket amolyan ezredvégi palotául szántak tervezőik, mi több, éppen palota névvel illettek.

2001. 11. 17. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Corvin Filmpalota. Az egykori mozi, az egykori porszagú, bársonyfüggönyös, süppedő székes páholysorával. Mozgóképszínházba, s nem filmpalotába illő környezet. Így, miután a moziból multiplex – bocsánat, nem volna helyénvaló, hogy éppen én sértsek nyelvtörvényt –, magyarul: több vetítőtermes filmközpont épült, az avíttnak vélt páholyok ma vakon merednek a vászonra. A megmaradt, szép ívű nyílásokat befalazták. Oda lett a varázs, a mozi bizsergető varázsa, a kísérőfilmmel, a híradóval együtt. És odalett még valami. A filmkultúra. Nem az újság (egyébként az is), és nem kizárólag a honi filmgyártás, hanem a mozgóképkultúra egésze, mindaz, amelynek az egykori mozik adtak otthont. Ezt tükrözi a filmszínházak több vetítőtermes mammuttá dagasztása. Efféle helyeken kizárólag a harsány, felfuvalkodott hollywoodi produkciók érzik jól magukat.
Az építési láz kisurrant a hajdani mozik vészkijáratán, birtokba véve az egész országot. A régente tervezőművészek, vagy vérzivataros századok rombolásai alakította terek mára zajos útkereszteződésekké silányultak. Alkalmasnak tetszettek e csendesen bólogató fáktól árnyas, netán csupán az emlékezet megszépítette helyek, a város képétől bántóan idegen, vasbeton és üveg szörnyszülöttek építési telkéül. Na ja, miként a dömpingben érkező hollywoodi filmek számára kicsinek, alkalmatlannak bizonyultak a mozik, úgy a megannyi fehér, szürke, fekete vállalkozásnak és boltnak, kereskedésnek, üzletnek is kellett a tér. Ilyen módon változtak a városok. Nem a benne élők formálták saját képükre, hanem fordítva.
A mozik bevásárlóközpontok részévé szegényedtek. A nézőkből pedig pattogatott kukoricát ropogtató, koffeines vagy mentes, cukros vagy mentes üdítőket vedelők váltak. Elmaradoztak a magyar nyelvű feliratok. Nyugdíjas nénikék tanácstalanul számolgatták kevéske pénzüket, nem értve, mit jelentsen a kirakatokban hivalkodó táblákon olvasható szó: sale. Ebben a közegben nyilván idegenül festett volna, ha azt írják: végkiárusítás. Ahogy idegennek érezheti magát az óriási vetítővásznakon minden olyan alkotás, amely a filmkultúra része. Ahogy az üveg- és vasbeton rengetegben eltévedt utazónak érezheti magát a kultúra.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.