Onodi Daniela dramaturg és a legfiatalabb szlovák dokumentarista nemzedék tehetséges fenegyereke, Marko Skop munkáját dicséri a kitűnő, változatos összeállítás. A fiatal rendezőt eddigi pályájáról kérdeztük.
– Hogyan váltam rendezővé? Ennek nálunk is többféle módja-lehetősége van. Az ember vagy zseniális és nem kell iskolába járnia, s olyan fantasztikus filmeket készít már tizennyolc éves fővel, mint Orson Welles. Ha nem, marad a hagyományos út. Jómagam először sikerrel felvételiztem a pozsonyi Művészeti Főiskola Filmes és Televíziós Karára, ahol a nagy elődök, a hazai és a nemzetközi filmművészet és a dokumentarizmus kincsestárát tanulmányoztam. Először alkotótársként, majd önállóan forgattam, kipróbáltam számos alkotói módszert, szemléletmódot, hagyományos és kísérletező utat. Így lassan-lassan önbizalmat, s talán tapasztalatokat is sikerült szereznem.
– Hány filmet készített eddig?
– Nyolc önálló munkát jegyzek. Forgattam például Koszovóban, egy nappal a háború befejezése után. Készítettem egy sikeres táncfilmet. Ám igazán rám jellemző, eredeti alkotásnak azt a két utóbbi filmet tartom, amelyek a budapesti fesztiválon is szerepeltek. Az egyik Rudolf Schuster államelnök beiktatásának hátterét tárja elénk. No, nem közvetlenül, politizálva, hanem egy fura szemszögből. A cím árulkodó: A hivatal védelme. Filmem az őrző-védő szolgálatot végző hivatalról szól és az úgynevezett személyi testőrök optikájával ábrázolja annak a bizonyos napnak a történetét, s azt a furcsa szerkezetet, amely nyomban aktív mozgásba lendül, amikor egy új ember válik egy ország elnökévé. A másik film a szlovákiai cigányság helyzetéről ad képet három etűdön keresztül, szintén kerülve azt, hogy a napi politika bármely tendenciájának uszályába kerüljön. A romák mindennapi életét akartam emberközelbe hozni. A film első passzusa a legszegényebb, szeparálódott vidéki romák életét járja körül egy kelet-szlovákiai falu melletti cigánytelepen készített képek és mélyinterjúk révén. A második tételben egy olyan családról készítettem látleletet, amely próbál beilleszkedni, nem kifejezetten jóízű, de a szociológiában megszokott kifejezéssel élve: asszimilálódni. A harmadik részben roma lányokkal beszélgettem, akik kiskorúként állami gondozottak voltak, s viszonylag frissen hagyták el az intézet falait. Hogyan képesek a mindennapi életben alkalmazni az intézetben tanultakat. Hogyan vásárolnak, hogyan osztják be a pénzüket, hogyan szórakoznak.
– Milyen új filmtervei vannak? A következő filmem Kelet-Szlovákiáról szólna – ha a minimálisan szükséges kétmillió koronát elő tudjuk teremteni. Speciális régió ez, közel van az ukrán határhoz, varázslatos, már-már irracionális világ. Talán elmaradottnak tűnhet a felületes szemlélő számára, de valójában sokkal romlatlanabb, tisztább, mint az ország, a világ civilizáltabb vidékei. Amint látja, egyelőre inkább törekszem tematikai sokrétűségre, semhogy túl hamar specializálódnék. Most még a változatosság gyönyörködtet. Úgy gondolom, hogy egy fiatal alkotó egyéni arculata úgy bontakozhat ki, ha a lehető legtöbb hagyományos, vagy kísérletező műfajt, alkotói látásmódot, témakört kipróbálja.
origo.hu
Tüntetők várták Balatonalmádiban Magyar Pétert, aki a testőreiről és a külföldi támogatásról is hazudozott - videó
