Vállaljon-e közéleti szerepet az irodalom, és ha igen, miképp őrizhető meg függetlensége? Hogyan kerülhető el az írók politikai prostituálódása? Képviselheti-e az összmagyar nemzeti irodalmat az írószövetség ebben a formában? Kiterjesszék-e a teljes tagságra az elnökválasztás jogkörét, avagy maradjon az a 71 tagú, évek óta lényegében alig változó összetételű választmány privilégiuma? Az írószövetség mindig is fontos kultúrtörténeti szerepet vállalt, és most, az olvasás évében különösen szükséges a tevékenysége – hangsúlyozta köszöntőlevelében Mádl Ferenc. Pálinkás József oktatási miniszter beszédében arra tért ki, hogy a demokráciát a kultúra hangolja finomra, s ebben az irodalom alapvető elem. Az íróknak az a feladatuk, hogy megfogalmazzák a fiataloknak, mit jelent a kultúra, s hogy megéreztessék velük az irodalom ízét, amint a guláglakó Iván Gyenyiszovics érezte a kenyérgalacsinét.
– Küzdelmes három esztendő volt az elmúlt időszak, s a legnagyobb fegyvertény az, hogy egyáltalán fennmaradt a szervezet – kezdte beszámolóját Pomogáts Béla, aki 1995 óta az írószövetség elnöke, ám nem vállalta tovább a tisztséget. – Sokat őrlődtem, hogy mandátumom letelte előtt lemondjak. Számos nehézséggel kellett és kell ma is szembenéznünk: még mindig megoldatlan a székház ügye és a szövetség munkájának finanszírozása. Fel kell tennünk a kérdést: hol helyezkedik el az írószövetség a társadalomban. Sokak szerint fölösleges az intézmény, mondván, megszűnt a rendszerváltozás előtti ellenzéki szerepe, míg én úgy vélem, a jövőben is szükség lehet a magyar írótársadalom jelenleg nem létező szolidaritásának, együtt tartásának szervezetére. Minden kormány idején voltak elvárások, hogy az írószövetség szorosabban csatlakozzon a kormányzati politikához, ám az irodalom más dimenzióban foglal helyet: a kultúráéban. Csak ebben a dimenzióban támogathatja a politikát, segítséget nyújtva kulturális stratégiák megfogalmazásában.
Pomogáts Béla kiemelte még az irodalmi élet megosztottságát, a helyzet tarthatatlanságát. Utódjának azt javasolta, tegyen a háborúskodás ellen, fejlessze a határon túli irodalmakkal való kapcsolatokat, hiszen az anyaországok egyhamar nem juthatnak be az Európai Unióba, így a határon túli magyarság is kiszorul a schengeni határokon. Az új vezetőség feladata, hogy megőrizze a stabilitást, emberi és erkölcsi értelemben egyaránt, és hogy a magyar irodalom teljességét, sokszínűségét képviselő szervezeteket hozzon létre. – A mi kezünkben nincs hatalom, hanem szolgálat van – zárta búcsúbeszédét Pomogáts Béla.
A bomba a rövid felszólalásokban robbant. Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk című folyóirat főszerkesztője rámutatott, hogy a szövetség elöregedett, sokkal több fiatal alkotót kellene bevonni; egyszersmind szükség volna korszerű menedzsmentre is. A Rákosi-rendszer óta működő intézményi forma kifáradt, elavult – jelentette ki Tornai József –, ezért azt alapjaiban kellene fölszámolni. A költő húsbavágó kérdéseket tett föl: miként lehet ezer fő fölötti a tagság, ha ennek csak töredéke vesz részt a munkában – most is csak 338-an vannak jelen. Van-e befolyása az írószövetségnek a fiatalságra, a kultúrára, az irodalomra, az állami kitüntetettek kijelölésére? Hány komoly vita folyt a szövetségben irodalmi művek értékességéről? Végül: kit képviselt az elnökség, maga az elnök, amikor a távolmaradó tagság véleményét jobbára homály fedi? Tornai indítványozta, hogy a közgyűlés itt és most oszlassa föl az írószövetséget, ezzel reális helyzetet teremtve, majd alakítson ideiglenes vezetőséget, mely kiszűri a papírtagokat. Turczi István költő szerint a választmány gólem: túlméretezett, lassú és működésképtelen, ezért javasolta lecsökkentését és az elnökválasztási jogkör kiszélesítését minden tagra.
A reformjavaslatokat heves viták, hangzavar, elvetélt szavazási kísérletek, majd végleges voksolás követte: a szövetség jelenlévő tagságának nagyobbik része ragaszkodott ahhoz, hogy minden maradjon a régiben. Döbrentei Kornél a vérgőzös jakobinus diktatúra rémképét, Danton után Robespierre-t vetítette előre az írószövetségi elnökválasztás kiszélesítésének javaslatára. Míg Mezei András csöndesen figyelmeztetett arra, hogy a szavazás mechanikussá vált, olyannyira, hogy „már a saját hullánkon is átlépünk”. Pár perccel később újabb vitát kavart Kovács László MSZP-elnök kampányízű hozzászólása.
S noha tucatnyi új név, köztük több jelentős fiatal alkotóé került föl a kijelölendő választmány listájára, az esti eredmény a papírformát hozta: az első helyen került be a köztiszteletnek örvendő Pomogáts Béla, majd Kalász Márton, Jókai Anna, Szakonyi Károly, Lázár Ervin követte őt a sorban. Fiatal írók csak elvétve jutottak be a választmányba. Az írószövetség új elnökét hetek múlva választják meg. „Akárhogy is: egy célt szolgálunk mindannyian: ennek a csodálatos – régi és még mindig fiatal – magyar kultúrának megmunkálását, mindig új tavasz elé.” Ezt pedig Babits Mihály írta, 1927-ben.
origo.hu
Elgázolt egy embert a vonat Kecskeméten
