Várkonyi Nándor, az „isteni könyvtáros”

„A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, mámor, kaland és végzet, mint a tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény” – írja Hamvas Béla A melankólia anatómiája című esszéjében. E jellemzés híven illik Várkonyi Nándorra, a magyar eszmetörténet óriására, az idealista irodalom- és a filozófiatörténet pécsi szentjére, aki1896-tól 1975-ig tartó földi életében létrehozta a tradicionalizmus egyik legjelentősebb és terjedelmesebb életművét. S illik Mezey Katalin költőre, a Széphalom Könyvműhely alapító-vezetőjére, aki lassan tíz éve konok következetességgel szánja életének minden percét Várkonyi Nándor életműkiadásának.