Zongoramaraton Mozarttal, Chopinnel

Budapesten tíz nap alatt öt hangversenyen működik közre a kitűnő ifjú argentin zongoraművész, Sebastian Forster, aki a MÁV Szimfonikus Zenekar meghívására, immáron negyedik alkalommal látogat hazánkba

Kálmán Gyöngyi
2001. 11. 20. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A viccesen zongoramaratonnak is nevezhető sorozaton Forster Beethovent és Chopint játszott pénteken a Benczúr-házban, Mozartot a Vigadóban a vasárnapi Erzsébet-napi gálán, szerdán (21-én) a Zeneakadémián ugyancsak Mozart-versenyművet ad elő a MÁV-osokkal, Gál Tamás vezényletével, és szintén velük lép koncertdobogóra a Stefánia-palotában Ginastera, Piazzola, Chopin és Mozart remekeivel 24-én szombaton, két alkalommal az Unokák és nagyszülők hangversenyei című széria első előadásán. Az argentin zenei előadó-művészet fiatal képviselőjét európai gyökereiről is kérdeztük.
A Buenos Aires-i születésű Sebastian Forster negyedszer jár Magyarországon, s mint mondja, szinte otthon érzi magát minálunk. – Kelet-közép-európaiak a gyökereim – árulja el. – Apai nagyapám Lengyelországban született, az ő családja vándorolt ki Argentínába a második világháború előtt. Édesanyám családja olasz, de ereiben orosz vér is csörgedezik: a nagyapja moszkvai volt.
Az ifjú argentin ötévesen, zongoratanárnő nagymamája biztatására kezdett el zenét tanulni szülővárosa Collegium Musicumában. Első nyilvános fellépéseit hallva a ma világszerte népszerű Astor Piazzola bátorította, hogy vegye komolyan a zongorázást, sőt, első hangszerét is ő választotta ki a kis Sebastiannak. A két család baráti kapcsolatban állt egymással, rendszeresen együtt töltötték a szabadságukat a szomszédos Uruguayban, ahol a nagy Piazzola kedvenc időtöltésével, a cápavadászattal foglalatoskodott. A világhírű muzsikus-szerző halála után özvegye, Laura Escalada, akit „zenei keresztanyjának” tekint Sebastian Forster, létrehozta az Astor Piazzola Alapítványt, majd később az alapítvány nevét viselő triót, amelynek Forster mellett a kitűnő magyar csellista, Fenyő László és a tangóharmonikás Marcelo Nisinman a tagjai.
– Triónk Argentínában debütált, majd európai turnén is bemutatkozott – meséli. – Mindig zenekarral léptünk fel, szimfonikus tangót játszunk, ami inkább klaszszikus zene, mint tangó. Piazzolát életében sokan nem értették, sem a tangózenészek, sem a klasszikus muzsikusok nem tartották közéjük valónak. Piazzola saját magát vérbeli argentinnek, a tangó elkötelezett hívének vallotta. Ma nőttön nő az elismertsége, kompozíciói a legnagyobb koncerttermekben szólalnak meg. Úgy tapasztalom, hogy nagyobb közönséget tud a muzsikája megszólítani, mint a kortárs szerzők általában. Az ő hallgatóságát más műfajok, köztük a dzsessz rajongói is növelik. A műfajok keveredése korát éljük. Most jött el Piazzola ideje – véli Sebastian Forster.
A legendás olasz virtuóz, Arturo Benedetti Michelangeli növendékénél, Aldo Anognazzinál meghatározó stúdiumokat folytatott. Forster Magyarországon is megfordult mint növendék. – Amikor kapcsolatba kerültem a MÁV Szimfonikusokkal, ők ajánlották a filgyelmembe a budapesti Zeneakadémiát, úgyhogy itt fejeztem be a tanulmányaimat Nádor Györgynél, Szokolay Balázsnál és Gál Tamásnál. Különös szerencsémnek tartom, hogy Liszt-zongoraversenyt tanulni a MÁV zenekarral, Mozartot az osztrák Bruckner zenekarral, Astor Piazzolát egy argentin együttessel, Rachmanovot pedig kijevi muzsikusokkal volt alkalmam előadni.
A tehetséges zongorista szívesen látott művész az amerikai földrészen és az „öreg kontinensen” is. A híres-neves Colón színháztermében éppolyan lelkesen fogadják interpretációját, mint a Concertgebeuw hangversenypódiumán. A megnyerően szerény muzsikus fényképe zenei folyóiratok címoldalára került, lemezfelvételek készülnek vele. Tervei között említi, hogy jövő júniusban új repertoárral vendégszerepel a Berlini Szimfonikusokkal, 2002-re szóló meghívást kapott a Wagner Társaságtól és nagyszabású szabadtéri koncertre kérték fel a New York-i Central Parkba. Szívében karmesteri álmokat is dédelget. – Valami itt belül érlelődik bennem, úgy érzem, egyszer felhagyok a zongorázással – árulja el Sebastian Froster. Azért olyan nagyon nem kell sietnie. A sikeres előadói pálya csak nemrég kezdődött el. Alig múlt huszonöt éves.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.