Megvallom őszintén, szenteste nem vittem magammal a karácsonyfa alá szakmai önérzetemet. Így kizárólag karácsony első és második napján ugrottam talpast az ünnepi televíziós műsorfolyamba. Igazság szerint csupán háttértévézgetést űztem. Ám, képzeljék el, markáns vélemény ettől függetlenül „kicombosodott” bennem.
Az országosan fogható csatornák mindegyike tartotta magát megszokott, hétköznapi adásmenetéhez, és a sávokon belül igyekezett ki-ki tőle telhetően kielégíteni a szeretet, netán a fenyő ünnepe vagy Jézus születése iránti nézői igényeket. Az RTL a mutáns Tini nindzsa teknőcökkel hívta közös ünneplésre a boldog – itt szó szerint: lelki szegény – ifjakat. A csatorna renoméját Nagy Gergely Ákos nyírkalászi fiatalember mentette meg, aki karácsony másnapján megnyerte a Legyél te is milliomos! című vetélkedőt. Megérdemelten. Személyében egy hihetetlenül szimpatikus tinit ismerhettünk meg. Csak így tovább! A Viasat 3 – vélhetőleg az együttérzés ébresztgetése végett – az Ébredések című, beteg emberek sanyarú sorsát hollywoodi könnyszósszal elmesélő filmet tűzte műsorára. A biztos hatás kedvéért – netán inkább a fantáziátlan műsorszerkesztés tanúbizonyságaként – másnap délután pedig megismételték az alkotást. A tv2, híven jelszavához, amely szerint a csatorna a család televíziója, a Pinocchio című tanulságos családi mozit vetítette ünnepi műsorszám gyanánt. Később, mintha maguk a képernyők előtt ünneplő családok követelték volna, jött Lajcsi, akár a csatorna házi Jézuskája, s ajándékul elhozta a sok jó nevű csillagot, hogy együtt énekelhessenek karácsonyi dalokat. Igazándiból nem is Lajcsi, hanem maga Pintér Dezső a „csiga” televízió Jézuskája. Személyesen az elnök úr – mert higgyék el, így kell ám őt szólítani – üdvözölte a családokat e gyönyörű napon, miként a mindenkori köztársasági elnök köszönti újévkor az összmagyarságot. Azért egy tv-elnök, hiába is viselkedik úgy, mégsem a Magyar Köztársaság elnöke. Nehogy már (stílszerűen) a puttony vigye a Mikulást…
Egyik tévétársaság így, a másik úgy csempészett ünnepi hangulatot a képernyőre. Maradva a tv2-nél, ők egy giccses puttó képét használták állandó wishként műsoraik között. Az m1 vezetői idétlen szilveszteri rapparódiában léptették fel a Naprakész című műsoruk csillagait, tekintet nélkül arra, melyiküknek lakozik pacsirta s melyiküknek rozsdás csaptelep a gégéjében. A végeredmény, legyen bár paródia vagy komoly a produkció, siralmas. Ízléssel egyedül a Duna TV tudott wisht gyártani: a Duna-karácsony című dolgozatot. Ez igazándiból nem több egy hangulatos feliratnál s többszólamú prózai kórusnál, amelyben boldog karácsonyi ünnepeket kívántak a bemondók és a műsorvezetők, mégis ez a hihetetlenül egyszerű megoldás melengette meg leginkább az ember szívét, lelkét az ünnepek alatti szörfözgetéskor.
A királyi tévé nem volt rest saját gyártású filmmel megörvendeztetni nézőit. Bármily dicséretes is a szándék, a végeredmény annál kevésbé dicsérhető. Én végignéztem a kétrészes produkciót, így könnyedén tudok válaszolni a címbéli kérdésre: Mikor síel az oroszlán? Kérem alázattal, akkor, amikor a pénz- és ranghajhászatban megfáradt milliomosnak – akinek semmibe sem kerül egy nyugat-európai családi kiruccanás, a velejáró, Krőzus kollégáját megszégyenítő bevásárlással – valóban fellobbannak elfeledettnek vélt érzelmei felesége és három gyermeke iránt, amikor az említett három utódból kettőnek az (állandó) elvesztése valódi riadalommal tölti el a házaspárt, amikor a kamaszodó fiúcskát nem az első futó találkozáskor csókolja szájon újdonsült osztálytársnője, amikor az operatőr úgy világítja be a jelenetet, hogy annak atmoszférája legyen, amikor a kameratechnikus beállítja a fehér egyensúlyát a felvevőgépen, s a színek azáltal valószerűvé válnak, amikor a megírt dialógok hasonlóak lesznek ahhoz, miként az emberek az életben beszélnek, lehetőséget adva a színészeknek az átélt hiteles játékra, a bevált panelek pufogtatása, valamint a gombnyomásra sírás helyett, amikor… Talán soha.
Bántóan életidegen, hamis alkotásra sikeredett a Mikor síel az oroszlán? című, miként az általam látott majd mindegyik ünnepi televíziós produkció, majd mindegyik csatornán. Tisztelet a kivételnek. Akinek pedig nem inge, ne vegye magára.
origo.hu
Újabb tanú vallott a Lakatos Márk-ügyben
