III. Kamera Hungária

Szegeden a belvárosi mozi december 13–16 között adott otthont a magyar televíziós filmek és műsorok harmadik fesztiváljának. Az első fővárosi mustra után a karnevál újjáteremtői, Nyerki Zsuzsanna igazgató és Csermely Ákos, a Média Hungária sajtóiroda elnöke ráébredtek: vissza kell térniük a televíziós fesztivál vidéki hagyományaihoz. Ideális helyszínnek ígérkezett Magyarország legnagyobb és sajnos már szinte egyedüli klasszikus, többtermes vidéki filmszínháza. E patinás moziban a Filmtéka, a Kamara, a Grand Café, illetve a nagyterem, a békebeli hangulatot sugárzó művészkávéházak, valamint a galéria állandó filmtörténeti tárlata egyszerre dicséri Sebestyén Endre műépítész, Vörösné Séllei Emma művészeti vezető és Petróczy Sándor igazgató alkotó fantáziáját.
A mozivászon – mint afféle óriás képernyő – kinagyítja a gyarlóságokat és az erényeket is. A filmszínház tágasabb dimenzióiban még inkább lelepleződött egy-egy harsány, gagyi show-műsor, vagy vetélkedő, a minősíthetetlen Heti Hetes, illetve A leggyengébb láncszem silánysága. S amikor a különböző baloldali sajtóklubokból összeválogatott, úgynevezett médiasztárok műsora félházzal ment, a zsúfolt folyosókon beszélgető egyetemisták kérdésemre így válaszoltak: – Majd megnézzük őket, ha jövőre színpadra engedik a jobboldali sajtóklub frontembereit is. A Szegedi Nemzeti Színházban megrendezett gála a könnyű műfajon belül változatosnak tűnt, de például a gyönge transzvesztita-pantomim helyett szívesebben láttunk volna a világhírű koloratúrénekesnőtől, Miklósa Erikától egy kicsit hosszabb műsort. Ugyanakkor lenyűgöző volt a fesztivál sokszínűsége és összehangoltsága. Az előbb leírt folyamat ellentéteként a széles vásznon valósággal kinyíltak, új dimenziókkal bővültek az elmélyült, tartalmas dramatikus dokumentumalkotások, mélyinterjúk, portrék. Megindító Siklósi Szilveszter Piros madár című etüdje, amely az 1956-os forradalom költőjének, Obersovszky Gyulának állít emléket. Az aktív Duna TV-nézők örömmel látták újra a Szellem órája – Történetek a Kárpát-medencéből sorozatából Gálfi Melinda író-szerkesztő-rendező és Farkas György rendező Mese a völgyből-Ördöngősfüzes című költői képsorait. Zsenitermő vidék, Pusztakamrás környéke, Kemény Zsigmond, Wass Albert, Sütő András dajkáló völgyei és lankái tárulnak elénk a két tehetséges filmes optikájával. Történelmi szempontból is különlegesen izgalmas vállalkozás M. Szabó Imre szerkesztő-riporter és Farkas György rendező-operatőr A kémfőnök becsülete című filmje. Az alkotóknak Amerikában sikerült szóra bírniuk Ion Mihail Pacepát, a Securitate egykori rettegett tábornokát. Az elmélyült oknyomozó riport klasszikus, iskolában is tanítható példa lehetne. S azt, hogyan kell művészfilm értékű dokumentumalkotást teremteni, megmutatták nekünk Erdélyi Péter rendező és jeles operatőr alkotótársa, Wonke Rezső, a Mezítláb Szibériában szerzői. Torokszorító, megdöbbentő az alkotói díjas Pesty Fekete Doboz Heroin-sorozata, Pesty László szerkesztő és Hermann Péter rendező munkája. Szintén az m1-díjazott szerzőjeként tapsoltunk Rieger Johanna látványos Zanzibár című ifjúsági happening-filmjének is. Három év alatt a fesztivál saját műfajává fejlődtek, és hatalmas közönségsikert arattak az egyes adók élő és tévés elemeket vegyítő műsoros délutánjai. Idén a Duna TV bizonyult legjobbnak. (Többek között: Vukán György – Gershwin – M. Kecskés András – pantomim –, Dresch Dudás Mihály – jazz-gála.)
Petróczy Sándornak, a Szegedi Mozgókép Kft. igazgatójának zárszava szerint az igazi nyertes a közönség mellett a belvárosi mozi és a város. A pazarul szervezett fesztivál révén számos nézőt sikerült visszahódítani a multiplextől. Nem véletlen, hogy a fő-fő nemzetközi művészfilmkarneválok zöme vidéki fürdőközpontokban és a műemlék városokban, Cannes-ban, Velencében, Karlovy Varyban játszódik. A második sikeres és hangulatos rendezvénysorozat reményt kelt, hogy a Kamera Hungária a Tisza-parti város hagyományává válik.