Hiába ültem a rosszabbik májammal a televízió elé, mondván: no lássuk Ötvös Csöpi legújabb kalandját, ugyanis a film nem hagyott kívánnivalót maga után. Ez tulajdonképpen jó dolog, leszámítva, hogy nem gyalázkodhatok, amúgy vérbeli kritikus módjára. Maradok hát botcsinálta jómájúskodó.
Az alkotás egyik fő erénye a rövidsége. Nagyjátékfilmnek kurta, node tévéfilmnek éppen megfelelő az az ötvenegynéhány perc, amit a képernyő előtt töltöttünk, mi érdeklődő nézők. Persze azért szomorú, hogy Bujtor Istvánnak nem jött össze annyi, amennyiből mozivászonra álmodhatta volna dolgozatát. Legalább valahára meg végre készült egy tévéfilm. Filmszalagra forgatott alkotást minden további nélkül lehet televízióban is vetíteni. Fordítva már guzmisabb, meg költségesebb. A Zsaruvér és csigavért villany kamerával (nyelvtörvény előtti magyarsággal: videó recorder) forgatták, ily módon elvetve a filmkockát. Szerintem kár. A Rejtő-feldolgozás fiaskóját frappánsan helyre üthette volna Ötvös úr.
Ami telitalálat, az Kállai Feri bácsi szerepeltetése. Ráakadtak Matuska bácsi méltó utódára. Őt – mint bizonnyal emlékeznek – Bánhidy László formálta meg értő módon. Aztán telitalálat még Kállai jelenete, pontosabban jutalomjátéka, amely komputergalaxis korunknak állít emléket.
Azt hinné az ember, e korban legföljebb ha kínos vigyorra feszül ajkunk Ötvös úr legújabb poénkodásán, és láss csodát, tiszta szívvel tudtunk (legalábbis én) nevetni, függetlenül attól, hogy doktor ezredes doktorok vagyunk-e vagy sem. Őszintén szólva kissé uncsi már Kern András kernizmusa, amelynek szellemében az összes tévés megnyilvánulása tök egyforma, jelen alkotásban azonban ötös, miként megformálja doktor Kardos doktor nagy arcú figuráját. Komolyan mondom, nekem még az is tetszett, ahogy visszaismételte az egyik előző részből megismert berúgását.
Nos, a produkció lépést tart a korral, s nem siklik el afelett, hogy most televíziós műsorként került a nagyérdemű elé. A régebbi epizódok készültekor még nem csurgathattuk nyálunkat a baywachos tündérkék, továbbá a V.I.P.-s szépségek láttán, így azokban a nyolcvanas évek Balaton-parti életképeivel kellett beérnünk. Most viszont, hála Bujtor mester hibátlan ízlésének, egy egész szakasznyi válogatott szépségű rendőrlány masíroz fel s alá a képernyőn.
Lassanként minden dicsérhetőt megdicsértem. Ez annyit tesz, az alkotók nem szándékoztak világot megváltani, egész egyszerűen pergő, szórakoztató filmet kívántak csinálni. Úgy is tettek. Ennek megfelelően felesleges lenne olyasmit ajnározni, ami szándékolatlanul került a filmbe. Bujtor profi rendező, ugyanakkor alanya saját rendezésének. Hogy elkerülje a vehemens öninstruálást, szokása megrögzött rabjaként maga mellé vette Márton Istvánt, a legtehetségesebb tévérendezőt.
Az ő nevét olvashattuk nem egy Jancsó-film stáblistáján technikai rendezői minőségben, továbbá ő vezette a sajna, ki tudja, miért, beszüntetett élő színházi közvetítéseket. Emlékezzünk meg Bujtor István másik állandó alkotótársáról, ifjú korom legendás Skorpiójának vezetőjéről, a baszszusgitáros, énekes Freinreisz Károlyról. Stílusos, a kornak megfelelő módon megszólaló muzsikát komponált testvére filmjéhez.
Filmet írtam, holott korrekt mód tévés produkciót kellet volna. Ez szerénytelen véleményem szerint annyit tesz, hogy Csöpi úr vidám kalandjainak bizonnyal lesz még folytatása. Lássuk!
origo.hu
Orbán Viktor: Ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk
