Változás az irodalomban

A Magyar Írók Egyesülete tegnap a Fészek Klubban tartotta hagyományos adventi tematikus közgyűlését.

2001. 12. 20. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A konferencia témája az irodalom szerepe a diktatúrában és a demokráciában. Fábián László író, az Életünk főszerkesztője árnyalt vitaindító esszéjében kifejtette: a diktatúrák arra törekedtek, hogy zászlójukra tűzzék kiemelkedő alkotók nevét. A művészek számára ez morális csapdahelyzetet teremtett, hiszen akarva-akaratlanul legitimálták az antihumánus rendszert. Paradox módon a kemény és véres totalitariánus hatalom évadján könynyebb volt meghúzni a vállalható és a vállalhatatlan kompromisszumok határvonalát. Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtása, majd a hamis, felemás konszolidáció hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveiben a Kádár János–Aczél György-féle puha, de totális terror sátánian ravasz manipulációja azt is lehetővé tette, hogy az alkotó egy bizonyos határig „ellene beszélhetett” a hatalomnak. A valódi ellenzékiség így is őszintébben, teljesebben valósulhatott meg többnyire vidéki irodalmi folyóiratokban és néhány napilap kulturális rovatában, mint az úgynevezett illegális sajtótermékekben. Ez utóbbiak többnyire enyhe, de annál látványosabb kirakatüldözések kereszttüzében működtek – valójában a hatalom közvetlen vonzáskörzetében. A holdudvarukhoz tartozó internacionalista, liberális ellenzéki intellektuellekből, írókból a hatalom pokoli ügyességgel teremtette meg saját látszatellenzékét, későbbi szövetségesét. Ez az internacionalista, minden hozzá képest másként godolkodóval abszolút kizárólagos és militáns álliberális értelmiség a nyolcvanas évek közepén elfoglalta a médiumok és a művészeti élet informális kulcspozícióit. S minthogy az első szabadon választott konzervatív magyar kormány 1990-ben az ígért nagytakarítást nem hajtotta végre, a valódi hatalom, a sajtó és a kultúra kézi vezérlése mindmáig eme agresszív csoport kezében maradt.
Minthogy a beszámolóval az írók nagyrészt egyetértettek, hozzászólásaikban Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Taxner-Tóth Ernő és mások inkább továbbgondolták az elhangzottakat, semhogy vitatkoztak volna. A közgyűlés hagyományos záróakkordjaként Gyurkovics Tibor elnök átadta Mohás Lívia írónak a Liza-díjat, a Fityisz-díj jogutódját.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.