Nem sokan tudják, hogy ön készítette a Soproni Ászok reklámklipjeit, az Amstel három barátját és a Pannon GSM csókolózó szerelmespárját.
– Csaknem tíz éve készítek reklámfilmeket. Jókor, jó időben indultam el ezen a nem tipikus útvonalon, mert vallom, hogy ez a filmkészítés egyik legizgalmasabb területe, s a fiatal rendezők legjobb iskolája. Célszerűbb, ha az ember reklámfilmesből válik játékfilmrendezővé, mint fordítva, mert a klip megtanítja az embert tömören gondolkozni, a dramaturgiát sűrítetten fölépíteni. E másodpercekre kényszerített alkotási folyamat után a játékfilm a szabadság örömét jelentette. Lubickoltam abban, hogy másfél óra alatt mesélhetek el egy történetet.
– A Valami Amerika lendületes krimivígjáték, amely észrevétlenül ébreszt magvas gondolatokat. Elsősorban komédiázni vagy inkább „üzenni” akart?
– Természetesen mindkettőt. A történet merő kitaláció, nem rólam szól, de kicsit én is benne vagyok. A főszereplő, Tamás reklám- és videokliprendező, aki szeretné végre élete első nagyjátékfilmjét elkészíteni. A forgatókönyvét kiküldi Amerikába, hátha ráharap valaki. Csodák csodája, választ kap, egy producert úgymond oly mértékben megérinti a történet, hogy hamarosan Magyarországra érkezik. A fiú pillanatok alatt a mennyben érzi magát, s két testvérének segítségét kéri. Úgy gondolják, körbe kell buliztatni az „amcsival” egész Budapestet, hogy megszédítsék, s kiénekeljék a sajtot a szájából. Ám a fickó enyhén szólva túljár az eszükön, s inkább ő kavarja meg a fiúkat, és igencsak fölkorbácsolja az állóvizet, amelyben élnek. Reményeikhez mérten egy darabig minden az ellenkezőjére fordul, de valahogyan mégis nyertesekké válnak. Hiszen a három testvér egymásra talál, s a főszereplő szerelmi kapcsolata, nem csekély viharok és megingások után bár, de végső soron kiállja a próbát. A film azt szeretné sugározni: nekünk nem kell, talán nem is szabad az amerikai „nagybácsira” várnunk. Alkossuk meg önmagunkat, s Isten is megsegít. Teremtsük meg a megfelelő körülményeket az alkatunkra szabott munkához, s akkor a jólét is előbb-utóbb reánk köszön. Tamásnak is meg kell tanulnia: vannak dolgok, amiket a legszentebb célokért sem szabad föláldozni. Ennél többet nem árulhatok el a cselekmény csavaros meglepetéseiből. A vígjáték szabályainak megfelelően a fináléra minden jóra fordul. A műfajtól függetlenül a lelki habitusomból is adódik, hogy szórakoztató, derűs filmet akartam készíteni. Ugyanis engem borzasztóan zavar a rendszerváltozás után ránk ülő, indokolatlan pesszimizmus. Mindenki olyan borúlátó, hogy muszáj az embereknek kellemes órákat szerezni. Ezért történt úgy, hogy filmemben még a legnagyobb szélhámos is hús-vér, szerethető emberré válik.
– Látja, mennyire semmitmondók a kategóriák. Legszívesebben azt írnám a filmem alá, hogy „szándékaim szerint tartalmas, romantikus vígjáték”. Igyekeztem arányossá tenni és egyensúlyba hozni a különféle elemeket. Ha az üzenet eljut a nézőkhöz, akkor sikerült a film. Izgulok a bemutatóért, hiszen az első egész estés film meghatározza a rendező későbbi sorsát. Ám ha a forgalmazók által prognosztizált négy-ötszázezer néző összejön, az olyan csodálatos siker, amelyről álmodni sem merek.
– Mondana néhány szót a munkatársairól?
– Operatőröm, Jordi Rexach spanyol fiú. Kiválónak tartom a magyar operatőröket, de mivel Jordival számos reklámfilmet készítettünk, olyan barátság alakult ki közöttünk, hogy szinte fillérekért elvállalta a munkát. Még fontosabb szempont, hogy fél szavakból megértjük egymást. S gondolom, a szakma is elvárja tőlem, hogy profi reklámfilmes mivoltomhoz méltón esztétikai szempontból igényesebbet alkossak, ami minden ellenkező híresztelés ellenére nem elsősorban anyagi kérdés. Oda kell figyelni a legparányibb részletre, minden ruhát gondosan ki kell választani, minden helyszínt hosszasan elő kell készíteni. Mert szidhatjuk a hollywoodi iskola tartalmatlanságát, tagadhatatlan, hogy az amerikai filmesek elképesztő kiállítású, szakmailag kifogástalan filmeket teremtettek. Tudomásul kell venni, hogy a mai moziba járó közönség rajtuk nőtt föl. Ha a filmnek már az első öt percéből kisír a lepusztultság, a sivárság és a hanyagság, eleve sikertelenségre van ítélve. Úgy gondolom, kiváló színészeket választottam. A főszereplők között viszonylag kevés a már befutott sztár, közülük Ónodi Esztert és Schütz Ilát említeném. Hálás vagyok, hogy a nagyok vállalták az epizódszerepeket, akár egy villanás erejéig is, mint Básti Juli, Liptai Claudia, Reviczky Gábor, Görög László. Az amerikai producert az egyik legtehetségesebb magyar férfi színész, Szervét Tibor játssza. A film háromnegyed részét angolul beszéli végig amerikai akcentussal, s egyszer sem kellett javítani a forgatás alatt. A főhős bátyját, a mindenkin keresztülgázoló yuppi-közgazdászt pazarul alakítja Szabó Győző. Akár az öccsét Hujber Ferenc; ő tehetséges bölcsész, költő, aki nem találja a helyét a szép, új, praktikus világban. Mondanom sem kell, a főszereplőt, Pindroch Csabát is telitalálatnak érzem. A főcímdalt Bonbon, a háttérzenét Pálvölgyi Géza írta. Számos betétszám hangzik el és egy remix, Dés László és Bereményi Géza Vetkőzés című száma. Ettől eltekintve minden dal a filmhez készült, s bár mindegyiket más és más alkotta, a mű zenei stílusa érzésem szerint egységessé sikeredett.
origo.hu
A reggeli csúcsban hibásodott meg az M2-es metró Budapesten
