Vörösné Séllei Emma arra a kérdésemre, hogyan sikerült megmenteniük egy hagyományos mozit, ami néhány kivételtől eltekintve ma már vidéken szinte kuriózumnak számít, elmondta: amikor a rendszerváltozási folyamat részeként a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat helyett megalakult a Szegedi Mozgókép Kft., Petróczy Sándor igazgatóval együtt arra gondoltak, hogy előbb-utóbb a Tisza-parti fesztiválvárost is eléri a megamoziláz. Kézenfekvő volt, hogy a tradicionális filmszínházat föl kellett ruházniuk a többtermes multiplexrendszerű mozik minden előnyével. A bemutatómoziként működő nagyterem vetítővászna mögött található helyiségből létrehoztak egy hatvanöt személyes kamaraszobát, amely az art mozi szerepét tölti be. A Filmtékát a nyolcvanas évek végéig működő klubszobából alakították ki, megőrizve annak bensőséges hangulatát és eredeti stílusát. A Grand Café nevű negyedik helyiséget a Képszínház Alapítvány működteti, ez utóbbi két termet valósággal „belakták” a főiskolai és az egyetemi hallgatók. A diákság egyébként is a leghűségesebb artnézők közé tartozik. Mivel a Belvárosi mozi a Somogyi Könyvtárban talált segítő partnereket, a kamarateremben Somogyi Filmkör néven indítottak filmklubot középiskolás diákoknak. A Filmtékában a Szórakoztató filmtörténelem-sorozatban Stan és Pan, a Királylány a feleségem, s régi magyar filmek várják az általános iskolás tanulókat. A főiskolások és az egyetemisták klubja Laterna Magica néven működik, ahol többek között Werner Herzog-, Hrabal–Menzel- sorozat várja az érdeklődőket februártól is. Minden korosztálynak igyekeznek lehetőséget adni arra, hogy megismerjék a magyar és az európai filmművészet klasszikus és modern alkotásait, hiszen a NAT bevezetésével együtt újra elkezdődik a mozgóképkultúra oktatása.
Hogy mit takar a filmszínház nevében szereplő „miniplex” szó, a művészeti vezető kifejtette, így kívánták jelezni, hogy náluk az igényes filmkínálat, a teljes premierskála mellett a közönség megtalálja ugyanazokat a technikai és a kényelmi tényezőket, a dolby-stereo típusú digitális csodákat, fotelminőségű mexikói székeket, mint a mamut- mozikban. A korszerűsítéshez szükséges anyagi bázist úgy tudták megteremteni, hogy a kft. megalakulása után értékesítették az időközben elöregedett és lebontott Fáklya mozi telkét, amely az önkormányzat tulajdonát képezte, ám szerencsére nagyvonalúan lemondott a haszonról. Ennek köszönhető az is, hogy a kft. másik mozija, a Korzó filmszínház előcsarnokát is megújíthatták. Sajnos, a Szeged Plaza tavaly májusi fölavatása óta ez utóbbi mozit kénytelenek többnyire zárva tartani, s csak akkor nyitják meg, amikor a filmbemutatók nagy száma vagy valamely nagy rendezvény ezt indokolja, például március 15-én, október 23-án, augusztus 20-án, a karácsonyi időszakban, illetve a Kamera Hungária televíziós filmfesztivál napjaiban, amely reményeik szerint a város és a mozi állandó hagyományává vált. Tradíciót teremtettek abból is, hogy igyekeznek minden filmet bemutatni, ami valódi értéket képvisel. Vörösné Séllei Emma végül bevallja: időközben őszintén megbánta, hogy ő maga is ragaszkodott a Belvárosi Miniplex mozi névhez. Nem illik igazán egy intézményhez, amely a filmművészet legnemesebb hagyományait ápolja, s kimondottan arra törekszik, hogy értékközpontú ellenkultúrát teremtsen az újfajta, korszerűnek vélt moziba járási szokásoknak. A szegedi törzsközönség önkéntelenül is úgy nyilvánít ellenvéleményt, mint a pártállami években, amikor a filmszínház hivatalosan a Szabadság mozi nevet viselte. A mozit akkor is, most is mindenki következetesen az eredeteti nevén, Belvárosi mozinak hívja. A jelenlegi önkormányzat annyira egyetért a mozivezetők, Petróczy Sándor és Vörösné Séllei Emma művészetpártoló törekvéseivel, hogy megszavazta: a Belvárosi mozi az új esztendőtől kezdve kft.-ből közhasznú társasággá alakulhat.
Századvég: Őrzi vezető szerepét a Fidesz-KDNP