Film és irodalom egysége

Ma reggeltől kezdve a keddi eredményhirdetésig a Budapest Film két mozija, a Corvin és a Puskin várja a 33. Magyar Filmszemle közönségét. Nem példa nélküli, ám mégis viszonylag ritka a nemzeti filmkarneválok történetében, hogy a zsűri soraiban vérbeli magyar író foglalhat helyet. Idén a művészfilmek versenyében Mezey Katalin, a magyar líra és a magyar próza prominense, a Széphalom Könyvműhely vezetője is gyakorolhatja oldás és kötés jogát.

Hogyan nézi egy költő a filmművészet képviselőinek alkotásait?
– Én azt hiszem, amilyen gazdag és változatos a magyar költészet tárháza, annyira különbözik egyik költő nézőpontja a másikétól. Bevallom, jómagam nem vagyok ideális filmnéző. Átélős, sőt, beleélős túl érzékeny típus lévén nagyon is belülről érintenek meg a filmvásznon megjelenő események, s nehezen tudom elviselni a szélsőségesen fogalmazó műveket. Azért vállaltam a szembesülést a mustra játékfilmjeivel, mert őszintén remélem, hogy az alkotások zöme a magyar filmművészet legnemesebb hagyományait követi. Bízom benne, hogy rendezőink nagy többsége ezúttal is külsődleges, hatásvadász eszközöktől mentes értékeket teremt, s nem hajhássza mindenáron a szenzációt. Bizalmamat indokolja, hogy korábban három évig voltam a Magyar Mozgókép Közalapítvány filmes kuratóriumának tagja. Ebben a minőségemben sokféle kínálattal szembesültem, de érzékeltem, hogy a magyar filmművészet színe-java soha nem fullad bele a népszerűségvadászatba.
– Valóban, a magyar filmekről még a szigorú kritikusai is inkább azt szokták mondani, hogy akár a közönségvesztést is vállalva jár a maga igényesen öntörvényű útján.
– Ezért őszintén megijedtem, amikor tavaly az Európai Unió egyik konferenciáján azt hallottam, hogy az EU-támogatások nem kívánják preferálni a nézők számára nehezen megemészthető művészfilmeket, hanem arra törekszenek, hogy a támogatott művek közönségfilmek legyenek. Már Dante Alighieri is azt mondta, hogy aki a versét olvasni akarja, annak meg kell ülnie a padkán. Ez vonatkozik minden művészeti alkotásra.
– Vannak kedvenc magyar filmjei?
– Számomra Tarr Béla és Krasznahorkai László Sátántangó című alkotása volt az évtized legnagyobb magyar filmje. Benne enciklopédikus igény nyilatkozik meg, elemző igénnyel közvetíti a közelmúlt és a jelen meghatározó történéseit. Tarr Béla művei fényévnyi távolságra esnek attól a filmgyári paneltől, amelyet a hollywoodi filmdivat képvisel. Nemcsak a magyar néző, hanem a közép- és kelet- európai félteke számára is fontosak ezek a filmek, mert arról vallanak, amit nehéz másként elmondani.
– Mondhatjuk hát, hogy a filmművészet akkor térhet vissza az aranykorhoz, ha visszatér a nemes irodalomhoz?
– Ezt a tételt bizonyítja Hernádi Gyula író pozitív hatása, amelyet a többi között Jancsó Miklós, Grunwalsky Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Mészáros Márta alkotótársaként gyakorolt a filmművészetre. Vagy Bereményi Géza művészete, az általa megírt és rendezett filmek, az Eldorádó vagy A turné, de említhetném a Szabó István és Dobai Péter együttműködéséből született remekműveket, mint a Mephisto, vagy a Redl ezredes. Csaknem minden nagy film mögött egy nagy irodalmi alkotás húzódik. Az irodalom és a film aranykori szimbiózisának visszatértét kívánjuk segíteni azzal is, hogy az IRKA Egyesület ezen a filmszemlén díjat írt ki az első filmes forgatókönyvesek számára, egyelőre a kísérleti és a rövidfilm kategóriában. Én sokakkal ellentétben nem tartom a magyar film sötét periódusának az elmúlt tíz esztendőt. Inkább arról van szó, hogy még nem manifesztálódtak a korszak valódi értékei, s a közönségben és a kritikusokban is él a nosztalgia a régi nagy nevek és a régi filmsikerek iránt. Az új sikereket és az új nagy neveket még a szakma sem ismeri eléggé, s a közönséghez is azért nem jutnak el, mert nem kapnak elég hírverést. Például visszatekintve a közelmúltbeli fesztiválokra, kiválónak és nagyon fontosnak tartottam Mészáros Márta Kisvilmáját, és Sólyom Andrásnak Mészöly Miklós novellájából készült Pannon töredékét, ám borzasztóan fájdalmas dolog, hogy ezek a művek a szakma számára is észrevétlenül futottak le a mozik műsoráról.
– Önről köztudomású, hogy irodalmárként, az Írószakszervezet főtitkáraként az egyik legrangosabb hazai kiadó, a Széphalom Könyvműhely vezetőjeként az értéket tekinti mértéknek, így garantált, hogy zsűritagként is elfogulatlanul ítélkezik.
– Arra törekszem, hogy átíveljem a művészeti életet is megosztó törésvonalakat. Ezt elsősorban azok nehezményezik, akik a társadalom és a szellemi élet minden tartományára kiterjesztenék a politikai életre jellemző megosztottságot. Akik el akarják velünk hitetni, hogy szegény farkas csupán azért falja föl a gaz bárányt, mert tudja, hogy a bárány nem szereti őt.