Indul a 33. Magyar Filmszemle

Oscar-díjas rendezőnk, Szabó István nyitotta meg tegnap este hét órakor a 33. Magyar Filmszemlét a Corvin Budapest Filmpalotában. A nyitófilm Jankovics Marcell remekműve, az Ének a csodaszarvasról című filmalkotás volt. A magyar közönség szemlecentrikus, éppen ezért kimondottan igényli, hogy a nemzeti filmkarnevál a szó tradicionális értelmében is ünnep legyen. A mustra valójában már délután elkezdődött. A Corvin-galérián Isten veletek, barátaim! címmel fotókiállítás idézi emlékezetünkbe a magyar filmművészet már eltávozott nagy egyéniségeit. A filmpalota Amarcord termében a tárlathoz kapcsolódó összeállítást láthattunk, többek között Simó Sándor Isten veletek, barátaim! és Huszárik Zoltán Szindbád című filmjét.

A magyar filmszemlék történetében mindig fontos szerepet játszottak az információs vetítések. Mai fesztiválgyőztesek is szívesen emlékeznek arra a pillanatra, amikor fiatal alkotóként először mutatkoztak be a mustra kísérőprogramjában, amely az idén a Kultiplex moziban zajlik. A Duna Televízióban működő Dunatáj Alapítvány Buglya Sándor rendező szakmai irányításával működik. A műhely filmjei nagyobbrészt a trianoni határokon kívül rekedt magyarság múltbéli és jelenkori sebeit mutatják meg, miközben nem fukarkodnak a vigasszal sem. A nyitónapon örömhírhozó filmet láttunk Emma néniről, a mesemondóról. Halmy György, az Aranyhíd című film rendezője és Kurucz Sándor operatőr az embert örökíti meg, aki meséivel Isten titkait kutatja. Maksay Ágnes Nincs görbe fa és foghíjas kerítés című filmje be nem teljesült várakozásokról vall, amikor megidézi az 1989-es romániai forradalom reményteljes napjait. Ekkor az erdélyi magyarság számára kulcskérdésssé vált a Bolyai-egyetem viszszaállítása és a magyar nyelvű művészképzés. A film a Magyar Művészeti Intézet másfél éves tündöklését, majd megszüntetését idézi föl. Maksay Ágnes Erdős Zsigmond kamerájának segédletével arról is hiteles információkat közöl, mi maradt meg a magyar művészképzésből a kolozsvári konzervatóriumban és a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. Megkapó az is, ha az egyik művészet igyekszik a saját eszközeivel megidézni a másikat. A Fotógéppel abból a másik világból című filmben, amelyet Szepesi Gábor rendezett és fényképezett, a mozgó kép művésze vall az állókép mesteréről. A műből Szentpétery Tibor fotográfust ismertük meg, akit a Donnál fényképészeti szenvedélye mentett meg a biztos haláltól.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás rémtetteiről újabb és újabb adalékokat tudhatunk meg. Oláh Gábor filmrendező, akinek filmjét péntek délután öt órakor láthatjuk a Kultiplex kistermében, hetven egyetemi hallgató és oktató kálváriáját idézi föl diáktársak emlékei nyomán. A Vörös Hadsereg Veszprémből szállította el mindőjüket Ukrajnába. Az emlékezőket Csukás Sándor és Czigány Gergely kamerája örökíti meg. Az erdélyi kultúra lassú elpusztításának tanúja, Tordai Zádor szintén ma, délelőtt tíz órakor mesél életéről. Az enciklopedikus tudású esztéta, a tradíciók őrzője érthető módon utálja, ha filozófusnak nevezik, hiszen bizonyos tizenkilencedik és huszadik századi „gondolkodók” talán semmi mást nem járattak le annyira, mint éppen a filozófia tudományát. A Kolozsvár–Nápoly és vissza: szellemi kalandozás Tordai Zádorral című film rendezője Fischer István, operatőre Mohi Sándor.
Vasárnap délután fél hatkor barcasági csángók közé kalauzol bennünket Beke György író, újságíró Szepesi Gábor filmjében. E műből az Ápád-házi királyok által betelepített besenyők leszármazottainak rég- és közelmúltja, jelene tárul elénk.