Két rövidebb lélegzetű előadást is láthatunk Román Sándor és az ExperiDance legújabb produkcióján, A kertész álmát és a Pokol színeit. Az Ezeregyév és a Muskétások alkotójának eme művei láttán ismét az a benyomásunk támad, hogy valójában a reklám és a beharangozott szép szavak ígérete teszi naggyá, s aztán a nézők többsége – laikusságára hivatkozva – nem meri kritikával illetni.
Félidő után azon tűnődtünk, vajon melyik opust is láttuk. Az első mellett szólt ugyan, hogy időnként megjelent egy kertésznadrágos fiatalember, ugyanakkor a pokolra jellemző vörös és fekete szín dominált, ráadásul gyötrelmet kifejező vonaglással indult a jelenet. Vajon mit keres a kertész a pokolban? Összemosódott a két darab szereplőlistája? A táncok minden karaktert nélkülöztek, jellegtelen és egyhangú lépések követték egymást. A prospektusban ígértek ellenére sem a zenében, sem a táncban nem volt érzékelhető a magyar népi tánchagyomány. Mindössze egy ponton láthattunk népies táncfigurákat, itt a zene is egy közismert magyar népdalra váltott, ez azonban egy alapvetően eltérő műben idegenként hatott. Az erotika különböző formákban való megjelenítése némileg egységesítette az egyébként részekre szabdalt művet.
A műsor második fele színvonalasabbnak tűnt. Az ördög ugyan nem viselt felejthetetlen egyéni vonásokat, mindazonáltal udvartartása, a kárhozott lelkek folyamatosan pörgő szórakoztató műsora legalább nem hagyta elbóbiskolni az embert. Meglehetősen elkoptatott az az ötlet, hogy a mezőségi csárdás és a rock and roll kiválóan elegyíthető, most azonban még ez is üdítőleg hatott. Jó elképzelések csíráit fedezhettük fel a különféle hangulatokat ábrázoló részekben. A Bésh’odroM és a Heavy Méta egymás mellett akkor sem alkotott összefüggő zenei folyamatot, ha mindkettőben előkelő helyet foglalt el a szaxofon. Ádám és Éva jelenkori másának elcsábítása adta a mű kerettörténetét, akik meglehetősen pesszimista képet festettek korunk emberéről, mivel minimális egyéni karakterrel sem rendelkeztek. A pokol annál szívderítőbb látványt nyújtott.
Magyar Péterék hazudtak a rendezvényük költségeiről