Magyar kultúra határok nélkül

Történelmi események, évfordulók ritkán adódó találkozása folytán a magyar kultúra napja tegnapi ünnepségsorozata különösen gazdag kínálattal szolgált. A fővárost, számos vidéki és határon túli helyszínt, települést átfogó rendezvények sorát éppen egy olyan esemény nyitotta meg, amelynek résztvevői a magyar kultúra két alapintézménye, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapítása kétszázadik évfordulójára emlékeztek.

Mint a Nemzeti Múzeumban rendezett ünnepségen Kovács Tibor, az intézmény főigazgatója hangsúlyozta, a személyével és tetteivel a magyar felvilágosodást és reformkort összekötő gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) gesztusa döntő jelentőségű volt a nemzeti kultúra megerősödésében. Ahogyan a múzeum előcsarnokában elhelyezett emléktábla is megörökíti, egyszerre ajánlotta föl a nemzetnek könyvtárát és éremtárát, a tudás gyarapításának, a múlt megismerésének lehetőségét.
A magyar országgyűlés az 1807. évi 24. és 1808. évi 8. törvénycikkben fogadta el az adományt, amelyből azután a magyar közgyűjteményi intézményrendszer kifejlődött. Monok Tibor, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója arra emlékeztetett, hogy nem egyedüli példa volt Széchényi áldozatkészsége, hiszen a marosvásárhelyi Teleki Téka ugyancsak születése kétszázadik évfordulóját ünnepli az idén, a következő évben jött létre Nagyszebenben az erdélyi művelődés másik kulcsintézménye, a Bruckenthal-gyűjtemény. Az uralkodó távollétében a magyar arisztokrácia, nemesség máig példamutató szerepet játszott a magyar kultúra felvirágoztatásában.
Az évforduló alkalmából nyílt meg a Nemzeti Múzeum földszintjén az a kamaratárlat, amely az intézmény legújabb szerzeményei közül az alapító személyéhez, korához kötődő alkotásokat mutat be. A többi között ismeretlen művész Széchényi Ferencet ábrázoló olajképét, Lenhard Sámuel metszetét az alapítóról, Thomas Emanuel Peter Széchenyi Istvánt és feleségét ábrázoló, elefántcsontra festett miniatűrjeit.
Az ünnepség résztvevői a múzeum kertjében megkoszorúzták az alapító szobrát, Istók János 1902-ben felállított alkotását. Megkoszorúzta a szobrot Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, koszorút helyeztek el az alapintézményből kivált Iparművészeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Természettudományi Múzeum, a Pulszky Társaság és Józsefváros képviselői.
A koszorúzással elkezdődött ünnepi év gazdag eseménysorozata november 25-én zárul, azon a napon, amelyen az uralkodó I. Ferenc császár, magyar király elfogadta Széchényi Ferenc felajánlását. Az ünnepi év programjában rangos kiállítások szerepelnek, bemutatják a többi között a Vatikánban rendezett magyar kiállítás anyagát, a nagyszentmiklósi aranykincset, a Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár történetét. A múzeumban ősszel újra megnyílik az állandó régészeti kiállítás, a Széchényi Könyvtárban a világhírű Corvinákból rendeznek tárlatot.
Tegnap délelőtt a Stefánia palota is ünnepi esemény helyszíne volt: a Honvédelmi Minisztérium szervezésében került sor a Honvédség a kultúráért című rendezvényre, melyen Homoki János, a minisztérium államtitkára is részt vett. A találkozó központi témája a kultúra, a honvédség és a társadalom kapcsolata volt. Pálinkás József oktatási miniszter délelőtt avatta fel a Balassi Bálint Intézetet; az ünnepélyen Amadeo di Francesco olasz Balassi-szakértő, a nápolyi egyetem professzora tartott előadást. A magyar kultúra napja alkalmából Csepelen, a Radnóti Miklós Művelődési Házban, a kultúraközvetítők ünnepén Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tartott vitaindító előadást.
A Magyar Kultúra Alapítvány és a budavári önkormányzat szervezésében az alapítvány Szentháromság téri épületében került sor ünnepi hangversenyre.
Váljon a tanulás nemzeti létformává címmel Berettyóújfaluban rendeztek kerekasztal-beszélgetést Halász János kulturális államtitkár közreműködésével. A rendezvény este Nagyváradon, az Ady Endre Líceumban folytatódott. Szintén az államtitkár részvételével került sor a Tehetséges Debreceni Fiatalokért Közalapítvány és a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány díjkiosztó ünnepségére a Csokonai Színházban.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott könyvekből nyílt kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, ahol tegnap Rockenbauer Zoltán adta át a Márai Sándor-díjakat. A díjat kimagasló életművel, vagy az átadást megelőző évben megjelent kimagasló értékű prózakötettel, valamint kirívó külföldi elismertséggel érdemelhetik ki az alkotók. Ezúttal Bálint Tibor, Garaczi László, illetve Bartis Attila vehette át a rangos elismerést, melyet eddig olyan kiváló alkotók kaptak meg, mint például Gion Nándor, Esterházy Péter, Mándy Iván, Krasznahorkai László, Kardos G. György és Bodor Ádám.
Bálint Tibor, aki életműve elismeréseként kapta meg a Márai-díjat, 1932-ben született Kolozsvárott. Zokogó majom című regénye a huszadik századi magyar próza egyik mérföldkövének számít, és műfordítói munkássága is igen jelentős. Bartis Attila szintén Erdélyben, Marosvásárhelyen született – családja 1984-ben, politikai okokból kényszerült átköltözni Budapestre. Első kötetét 1995-ben jelentette meg, Nyugalom című nagyregénye a tavalyi könyvhét egyik legnagyobb könyvsikere volt. Garaczi László a negyvenesek generációjának egyik vezéralakja, a vers, a próza és a dráma műfajában is maradandót alkotott. A csodálatos vadállatok című játéka Bécsben került színpadra.
Rockenbauer Zoltán a díjazottakat köszöntő beszédében elmondta: kultúránk mind a tiltó-tűrő rendszeren, mind pedig a piac mindenhatóságába vetett hit gyermekbetegségein túljutott már, és „most nemcsak a poézisnek, de az egész magyar kultúrának, minden művészi igényességnek, minden megvalósítandó vágynak” is elérkezett a kedvezőbb pillanat. A díjazottak ma az Iparművészeti Múzeumban vesznek részt kerekasztal-beszélegtésen.