Mozi és digitalizáció

A rendszerváltozás megítélésének feledékeny egyoldalúságai közé tartozik többek között az a valótlan állítás is, amely szerint a hagyományos moziállomány tönkretétele 1990 után kezdődött. 1960-ban Magyarországon még 4558 vetítőhely volt. 1989-ben már csak 1054 mozi működött. Napjainkban pedig, a még működő hagyományos moziknak a folyamatosan bővülő multiplexpiachoz alkalmazkodva kell kialakítanuk sajátos helyüket és szerepüket egy-egy régió kulturális életében.
A rendszerváltozás után a nyugati és a tengeren túli országokhoz hasonlóan Magyarországon is létrejött a Mozisok Országos Szövetsége. Elnöke Petróczy Sándor, a Szegedi Mozgókép Kft. igazgatója, évtizedes filmterjesztési tapasztalatokkal rendelkezik. Lapunk kérdésére elmondta, hogy a szövetség célja az érdekképviselet és a szakmai segítségadás. A szervezetre azért volt szükség, mert 1993-ig valamennyi filmszínház egy megyei moziüzemi vállalat kezében volt. A rendszerváltozás előtt létezett egy film-főigazgatóság, amely egyszerre volt a filmszakma különböző szegmenseinek irányítója és felügyeleti szerve. A központi ellenőrzés megszűnésével mindenki egyetértett, ám megszűnt a mozik szakmai irányítása is. Tény, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványnál és a Nemzeti Kulturális Alapprogram filmes szakkuratóriumánál a mozik is pályázhatnak támogatásért. Ám a Mozisok Országos Szövetségének megalakulásáig semmiféle szakmai szervezet nem koordinálta azt, hogy a mozik, a film megismertetésének első számú közegei közösen képviselhessék az érdekeiket. Eközben a nagyrészt lerobbant állapotban lévő kis mozik a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek, amelyek többnyire megszüntették vagy bérbe adták őket. Nyilvánvaló, hogy szükség volt egy szervezetre, amely összehangolja a még létező mozik és a szolgáltatók érdekeit a kommunikáció és az üzletekötés folyamatában. Ezért alakult meg a Mozisok Országos Szövetsége, amelyet három évvel ezelőtt fölvettek az UNIC (Nemzetközi Moziszövetség) tagjainak sorába. Ez komoly elismerésnek számít, hiszen az egykori szocialista országok hasonló szervezetei közül először a Magyarországi Mozisok Országos Szövetségét érte a megtisztelő felkérés. Időközben, a digitális forradalom hatására az UNIC túllépte az európai kontinens kereteit is, s az amerikai, az ausztrál és a japán moziszövetséggel közösen dolgoz ki irányelveket a digitalizáció rohamos fejlődésének kezelésére, a mozik elsőbbségének védelmére, s az úgynevezett „ablakok”, magyarul a mozin kívüli egyéb filmhordozók, a televízió, a videó, a DVD ésszerű használatára. Az integráció mellett a szervezet munkája differenciálódik, mára megalakult a műszaki, az artmozis, a hagyományos mozis és multiplexmozis tagozat.
Magyarország presztízse szempontjából ma sem közömbös, hogy a Mozisok Országos Szövetsége egy rangos szakmai szervezet tagjává vált – összegez Petróczy Sándor. A jövőben a szövetség, kiváltképp az európai uniós csatlakozás folyamatában fontos szerepet játszhat az integrációban és nemzeti sajátosságaink megőrzésében. E szakmai tevékenység legfőbb nyertese a néző, aki még a mai furcsa „videós, tévés ablakokra szabott világban” is a mozikban szeretne randevúzni a filmmel.