Örök gondja az alternatív színjátszásnak, mióta hazánkban alternatív névvel illetett színjátszás létezik, hogy a társulatok döntő többsége, állandó játszóhely és próbahely híján, képtelenek kellő alkalommal megmutatkozni a közönség előtt, s képtelenek a saját maguk elé tűzött célokat folyamatos munkával megvalósítani. Az úgynevezett kőszínházak saját épületükben, saját művészi, műszaki és adminisztratív dolgozóikkal, éves költségvetésből gazdálkodva, szűk két hónapos próbaidővel állítják színre produkcióikat, amelyeket azután évadokon keresztül repertoáron tartanak. Az alternatív együtteseket a bemutatócentrikus támogatási rendszer az előzőekben leírt modellbe igyekszik kényszeríteni, holott ezek jórészt Európa- és világhírű társulatok. Az Európa- és világszerte bevált modellnek megfelelően fél-, sőt egyesztendős próbaidőszakot követően állnak közönség elé, mivel a folyamatos fejlődés zálogát a műhelymunkákban látják. Emellett népes kiszolgáló személyzet helyett az alkotók maguk látják el a technikai és adminisztratív feladatokat egyaránt. Mert ugyebár, többek között ezért alternatívok. Többféle megoldást kerestek eddig is a művészek helyzetük áldásosabbá tételére, ezek közül a legújabb kísérlet neve L 1.
Hét kortárs táncalkotó „elegyedett”, hogy koreográfusként, táncosként, tervezőként, rendezőként segítse egymás munkáját. Társulásuk ugyan négyéves, ám épületet csupán a közelmúltban sikerült szerezniük. A Soroksári úti L 1 Táncművek pillnatnyilag kizárólag próbahelyként működik. A „hetek” (Berger Gyula, Hargitay Ákos, Michaela Pein, Gál Eszter, Ladjánszki Márta, Mészöly Andrea, Szabó Réka) alkotói kapcsolata vagy évtizednyi múlttal dicsekedhet. Ki-ki rendszeresen közreműködött művésztársainak itt-ott bemutatott, játszott előadásaiban. Mi lehet vajon a közös, amely egygyé kovácsolta őket? Furcsa mód, egymás tiszteletét emelik ki az alkotók, amelynek értelmében az együttes munka alatt is messzemenőkig tiszteletben tartják a másik elképzeléseit. Ugyanakkor a kísérletezés terepét biztosító próbahely megszerzése szintén erősítette összetartozásukat. Bár jelenleg elsősorban próbahelyként kívánják használni az L 1 Táncműveket, mégis egyértelműen ott szerepel hoszabb távú terveik közöttt a két stúdiószínpaddal rendelkező épület színházként való üzemeltetése. Ennek előjeleként értelmezhetjük azokat a workshopokat, melyeket a tegnap kezdődött L 1 fesztivál keretében az „elegy” próbatermében tartanak minden délelőtt 11 órától.
A MU Színházban megtekinthető tíznapos fesztivál a hét alkotó legjelentősebbnek vélt munkáiból kínál áttekintést. Ma este nyolctól Ladjánszki Márta Terpeszkedő combok című produkciója, majd azt követően a Berger Gyula és Barátai Táncszínház Rose elnevezésű előadása kerül színre. Pénteken a Szabó Réka darabja nyomán készült filmet, Sárosi Anita és Rétháti László Kontroll Kontráját vetítik. Mint látható, a színház mellett a társművészeteket is felvonultatják a fesztiválon. E gondolkodás szintén az L 1 alkotóközösségének egyik tartópillére. Számos munkájukat képzőművészek, zenészek, videoművészek segítségével állították, állítják színre. Szabó Réka és Ladjánszki Márta együttműködéséből született a 12-én látható Miféle gyöngédség című táncduett. Az esten talákozhatunk még Gál Eszter, Dóra Attila: 3, illetve a Two In One-St-Dóra: Sose hagyjuk abba című alkotásával. Érdekesnek ígérkezik a nemzetközi összefogás eredményeként született Dialógusok és táncok, amelynek alkotói hazánk mellett New Yorkból, valamint Bécsből érkeznek. A fesztivál zárónapján Szabó Réka tavaly legjobbnak ítélt táncelőadását, A kiválasztottat láthatják az érdeklődők.
origo.hu
Orbán Viktor: Ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk
