A vidámság színpada színházzá nő

A Vidám Színpad előadásainak stílusa a honi kritika egyöntetű lesajnálását váltotta ki. Teátrumaink zömében pedig számtalanszor hangzott el az a színészek számára adott rendezői instrukció: „Ne ilyen vidámszínpadiasan játssz!” A közönség minderre hányta a sűrű fittyet. Már a teátrum Telekabarén, szilveszteri műsorokon és ilyen-olyan tévéshow-kon kulturálódott törzsközönsége, akik vevők voltak a szakzsargon által gatyaletologatósnak nevezett színjátszásra. A társulatnak, mint minden valamirevaló társulatnak, megvoltak a maga csillagai: Csala Zsuzsa, Voith Ági, Kabos László, Straub Dezső és természetesen Bodrogi Gyula személyében. E kabarettistákká lett színészek játékmódja a végletekig beszűkítette a produkciók művészi mozgásterét. Bátran állíthatjuk: a közelmúltban kinevezett új igazgató, Bóka László jelentős hendikeppel indul, hogy elképzeléseit megvalósítva, a főváros egyik jelentős együtteseként kapcsolódjon a hazai színjátszásba. A direktor szakmai múltja elvileg biztosíték a megújulásra, ugyanis a színházi szakíró, kritikus, színháztörténész „kintről” érkezett a szakmába, így gondolkodását nem terhelik béklyóvá nehezült színházi közhelyek. Ugyanakkor olyan rutinos alkotókat kért segítőjéül, mint Lökös Ildikó dramaturg, valamint Méhes László és Verebes István.
Lássuk, miként sommázza terveit Bóka László. „Olyan modor uralkodott el a Vidám Színpad előadásain, amelyet mindenképpen fel kell rázni, akár egy régi és szétaludt párnacihát. Elkerülhetetlen, hogy az egész házban kicseréljük a megfáradt levegőt” – fogalmaz az igazgató. Mindezt nem a porcelánboltban forgolódó elefánt módjára, teljességgel sutba dobva az 1951 szeptemberében alapított teátrum egykori sikereit. „Várom a rendezőket. Jöjjenek és csináljanak szórakoztató előadásokat, a következő elvárások szerint: legyen jó az alapanyag, hasonlóképpen a színészek, szórakozzon a közönség, ám mégsem húzzuk le az alsónadrágunkat” – sorolja a fiatal direktor követelményrendszere pontjait. Szó, ami szó, a minőségi szórakoztatás átkozottul kemény dió. Az utóbbi két évtizedben a magyar szellem nem is nagyon jeleskedett e téren, holott a húszas–harmincas évek egyik csúcsra járatott műfajának számított a kabaré, az irodalmi kabaré, az igényes bulvár. „Sajnos az irodalomban sem folytatódik a vonal, amely olyan jeles szerzőkkel büszkélkedhet, mint Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc vagy Kishont Ferenc.
Miért akar ma mindenki Hamletet írni, s nem vígjátékot? Lehet, hogy a szerzők nem is tudnak? Valószínűleg nem, mert amíg egy korunk problémáit feldolgozó műhöz kint kell élni a világban, addig egy jó vígjáték írójának bent a színházban, hogy ott tanulja meg az elengedhetetlen mesterfogásokat, és bizony kevesekkel találkozni a rivaldák mögött” – vélekedik a színháztörténetet alaposan ismerő direktor. Hogy megszülessenek a jelenkor komédiái, pályázatot hirdetnek szerzők számára.
A társulat legfiatalabb tagja negyvenkét esztendős, így nyilván elkerülhetetlen a fiatalítás. Emellett a konferanszié szerepét is fel kívánják támasztani a tetszhalálból. Az ember azt gondolná, a kutya sem óhajt a Vidám Színház színésze lenni, ám nem így van. Eddig több mint tíz, már ismert, illetve pályakezdő ifjú művész kereste Bóka Lászlót. „A politikát végképp szeretném száműzni a falak közül. Semmi nevetségeset nem találok abban, ha egyszer ebbe, másszor abba a politikusba rúgunk bele. Első, május végi bemutatónkkal, amely kabaré lesz, viszszakanyarodunk a régi hagyományokhoz, s az emberi balgaságot állítjuk pellengérre” – hangsúlyozza az eltökélt igazgató.
Komoly anyagi gondok nehezítették az előző vezető életét, hasonló okból többször, több színidirektor a közhasznú társasági formát okolta. Bóka László újságíróként behatóan foglalkozott a színházak kht.-vé alakulásával. Tréfásan azt mondhatnánk, hogy akasztják a hóhért, ám lássuk, miként vélekedik igazgatóként: „Amíg nem találnak ki ennél szabadabb gazdasági működést biztosító formát, addig nem tudnék olyan szervezeti keretet javasolni, amelyben az ember teljesebben megvalósíthatja álmait. Üzleti terveink szerint a Vidám Színház dupla hasznot termel majd az elkövetkezendő két esztendőben, mint jelenleg.” Ezt nem a költségek csökkentésével, hanem a bevételek növelésével kívánják megvalósítani. A siker egyik záloga, hogy új játékrendet alakítanak ki. A színház, hosszú évek óta, hétfőn és kedden nem tartott előadást, szeptembertől fog. A száznyolcvanöt férőhelyes Kis Színházban havonta mindössze egyetlen alkalommal gördült fel a függöny. Nos, ezen az áldatlan helyzeten szintén változtatni kíván a színház új vezetése. A játszóhely a jövőben Kellér Dezső nevét viseli.
Felmerül a kérdés: vajon a teátrum törzsnézői, akik az eddig megszokott stílusú előadások kedvéért váltottak jegyet, kitartanak-e az új szellemiségű színház mellett, továbbá hogy a fiatalabb korosztály érdeklődése a Vidám Színpad felé fordul-e? „Sem a közönség nevelésében, sem a leváltásában, sem a kicserélésében nem hiszek. Szeretném megtartani az eddigi törzsközönséget, és szeretném, ha új nézők is csatlakoznának melléjük. Igaz, más történik majd, mint eddig, de semmiképpen sem rosszabb, sőt remélem, jobb. Továbbra is szórakoztatni kívánunk, ám magasabb színvonalon, új arcok bevonásával, tágítva a műfaj határait” – vázolja jövőbeni terveit Bóka László.