Históriai háttérismereteinket is bővíti, de középiskolások számára is hasznos és szórakoztató Balázs Margit könyve, A haza bölcse, a bolond gróf és a többiek című munka, amelyben történelmi becenevek eredetét tárta föl a szerző. Példatárában szerepelnek hősök és antihősök, szeretetteljes, mi több, megbecsülést és lekicsinylést, gúnyt, megvetést kifejező ragadványnevek. Azt mindenki tudja, miért kapta Hunyadi János a törökverő, míg fia, Mátyás király az igazságos jelzőt. Ám hogy Gyulai Pál, a magyar irodalomtörténet és a kritika tizenkilencedik századi jelesének „Nagy kis úr” volt a beceneve, már kevésbé ismert. A könyvet kiváltképpen értékessé és legalább annyire olvasmányossá teszi, hogy Balázs Margit a ragadványnevek kialakulásának történetét röviden, csattanósan írja le, így a kötet anekdotatárként is elsőrangú.
Horváth Jenő három tekintélyes kötetbe foglalta az egyetemes magyar történelem és a művelődéstörténet jelentős dátumait. Az Évszámok könyve első könyvében az őskor, az ókor és a középkor, a másodikban az újkor, a harmadikban a jelenkor kronológiáját találhatja meg az olvasó. E könyv nem csak az ismert és a kevésbé ismert dátumokat tartalmazza, nem históriás telefonkönyv csupán. A világtörténelem és a kultúratörténet korszakolásához ad felbecsülhetetlen segítséget középiskolásoknak, egyetemi hallgatóknak, tanároknak és újságíróknak is. Az adatokhoz társul a megelevenített korszak, az adott történelmi esemény leírása is.
„Ajánljuk azok emlékének, akik megalkották és századokon keresztül fenntartották e templomokat, ajánljuk azok bátorítására, akik még őrzik őket, s ajánljuk azok figyelmébe, akik e templomok dokumentált vagy valóságos fennmaradásának még esélyt adhatnak.” E mottót olvashatjuk az Erdélyi református templomok című könyvben, a Nemzeti Tankönyvkiadó Veszendő templomaink című sorozatának nyitányában. Ebben a szériában a kiadó a Trianon előtti Magyarország puztulófélben lévő templomainak teljes tárházát akarja feltérképezni. Közülük vannak még épségben lévők, félig és egészen romosak is. Az erdéliy református templomok című könyvet Istvánfi Gyula professzor és csoportja, két erdélyi mérnök, Daróczi Miklós és Maksay Ádám, Daragó László, Halmos Balázs, Rabb Péter, Sebestény Ferenc, Veöreös András tanársegédek, rajtuk kívül a kötetben megnevezett erdélyi és anyaországi egyetemi hallgatók csoportja készítette el. Ez a mű a magyar könyvkiadás legnagyobb teljesítményeinek sorát gazdagítja. Imponáló a szerzők írói készsége, tudományos felkészültségük magas szintje, ehhez társul a csodálatos illusztrációk bősége, gazdagsága, amely a kiadói szerkesztők keze munkáját is dicséri. Szemet gyönyörködtetők a templomokról készült fotók, pontosak, a laikus számára is érthetőek és áttekinthetőek az alaprajzok. Kedvcsinálóul lapozgassunk benne: Mikeszásza, Székelymoson, Légen, Tövis, Nagypestén, Alvinc, Borberek… Nem tudjuk, a büszkeség vagy az aggodalom erősebb bennünk. A partiumi, az erdélyi reformátusság a hit és a nemzettudat egyik legerőteljesebb oszlopa. Csoóri Sándor ihletett bevezetőjéből idézve: „Egy könyv akkor könyv igazán, ha sugalmazó erejű, és ha beleavatkozik az életünkbe. Istvánfi Gyula és munkatársai könyve egyszerre sajgató, kínzó szembesülés magunkkal, történelmünkkel, ugyanakkor egy súlyos röpirat is. Életerőt mozgósító kiáltvány, amely azt üzeni nekünk: a nagy tettek a leveretés után is nagy tettek maradnak s azt, hogy bármi, ami ellent tud állni az időnek, az mindig időszerű.”
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
