Egy este Lloyd Webberrel

A MÁV Szimfonikus Zenekar, amelytől az utóbbi években megszokhattuk, hogy nemritkán világsztárokkal lép pódiumra, ismét neves vendégmuzsikust fogadott: Julian Lloyd Webber csellóművésszel tegnap adott hangversenyt a Budapest Kongreszszusi Központban. Az esten, amelyen Anthony Inglis dirigált, a Lloyd Webber család (az édesapa, William s a két testvér, Julian és a musicalfejedelem Andrew) kompozíciói hangzottak el, valamint Elgar versenyműve és egy Holst-darab. A produkció előtt beszélgettünk a brit szólistával.

Lloyd Webber-dinasztia három különböző egyéniségű muzsikusa közül a legismertebb Andrew, aki évtizedek óta a musical világának tündöklő csillaga, ő maga nemegyszer megfordult már a magyar fővárosban, darabjai hatalmas sikert arattak nálunk éppen úgy, mint a földkerekség megannyi országában. Mostanáig keveset tudtunk az édesapáról, Williamről, aki fiatal éveiben orgonaművészként kiváló szólista, majd később a londoni Royal College of Music tanára és igazgatója volt. Az ötvenes évek elejéig komponált érzelmes, romantikus műveket, majd felhagyott ezzel a mesterséggel; a két fiútestvér sokáig nem is ismerte édesapjuk e tevékenységét. Nagy örömükre öt-hat évvel ezelőtt újra megjelentek nyomtatásban a régen hallott muzsikák, amelyek sok-sok év kihagyás után ma újra fel-felcsendülnek a hangversenytermekben.
Lloyd Webberéknél nem kényszerűségből fordultak a gyermekek a zene felé. – Lehettünk volna akár focisták is – így Julian Lloyd Webber –, azt is támogatták volna a szüleink, ám annyira a zene vett minket körül (édesanyánk zongorázni tanított), hogy nem tehettünk mást: erős vonzást éreztünk a muzsikusi pálya iránt. Jómagam a királyi zeneakadémiát végeztem el, majd Genfben folytattam stúdiumokat Pierre Fournier-nál. Mindig szólistának készültem, ami a kezdeti nehézségek után, amelyekkel szinte minden pályakezdő muzsikus szembesül, végül is sikerült. Valamennyi jelentős brit zenekarral felléptem eddigi pályámon, és olyan híres külföldiekkel, mint a berlini filharmonikusok, a cseh filharmonikusok.
Julian Lloyd Webber repertoárjának fontos része a brit zene, különös kedvence Elgar versenyműve, amelyet Jehudi Menuhinnal lemezre is felvett. A közkedvelt Dvorák-concerto és számos orosz darab szintén közel áll a szívéhez. A kortársak zenéjét is nagy empátiával veszi műsorára, nemrég ő mutatta be Kínában Philip Glass darabját. – Fontos számomra az új zene, a gordonkarepertoár bővítése, így aztán igyekszem meggyőzni a szerzőket, hogy írjanak nekem műveket, szóló- vagy kamarazenei alkotásokat. Néha magam is komponálok, egyik darabom itt, Budapesten is felcsendül, az, amelyiket a csellista Jacqueline du Prés-nek dedikáltam.
Fivérével szoros, jó kapcsolatot ápol a fiatalabb Lloyd Webber, annak ellenére, hogy mindketten más pályán haladnak, és sokfelé utaznak. Ha találkoznak, egyáltalán nem a zenéről beszélnek, hanem minden másról – például a fociról.
A most először hozzánk látogató muzsikus számára élvezet volt megismerkedni a MÁV-zenekar művészeivel. A koncert műsoráról Julian Lloyd Webber így nyilatkozott: a program minden résztvevőnek kihívást jelent, hiszen egészen különböző stílusokat elegyít.
A klasszikus darabok mellett – ilyen Elgar Gordonkaversenye és az édesapa, William kompozíciói – a világhírű Andrew művei, a show-műfaj ismert és népszerű alkotásai is megszólalnak, sőt neki köszönhetően még a rockmuzsika is képviselteti magát. Mindezeket harmonikusan egységes produkcióvá formálni, nos, mindez nem kis feladat elé állítja a szólistát, a zenekart és természetesen a dirigenst.
E műsor a csellista tavalyi londoni koncertjén hangzott el először, amelyet ötvenedik születésnapja alkalmából hallhatott a brit közönség a Royal Albert Hallban. A művész hazatérte után stúdióba vonul egy Glass-felvétel kedvéért, majd az új-zélandi publikum tapsolhat neki.