Egy nemzetnek két országa…

Kölcsey Ferenc mondja: amiként az Isten egy szívnek egy kebelt teremtett, úgy az embereknek egy hazát… A halandó ember szíve aligha bír el többet, minthogy ezt az áldozatot első sorban háza népéért, hazájáért hozza meg. Leonidas csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. – Mádl Ferenc köztársasági elnök többek között e gondolatokkal köszönti bevezetőjében Hajduk Márta, Földvári Géza és Szőllős István Magyar világháló – A világban élő magyarok ezredvégi üzenetei című reprezentatív kötetének olvasóit.
Az emberiséget mi, földi lények csak egyes embereken keresztül szerethetjük, hiszen a fogalom mögött önálló egyéniségek sokasága áll. A világ számunkra csak a hazánkon keresztül értelmezhető, így aki nemzetét, a vele egy nyelven beszélő emberek közösségét nem szereti, az a föld minden népét gyűlöli.
A magyarság számára az anyanyelv a megszokottnál is erősebb kötés, hasonlóképpen azokhoz a rokon sorsú népekhez, kiket a sors szétszórt a világban. Az 1920-as trianoni békediktátum végeredményeként hazánk területe kétharmadnyival csökkent. A két világháború, a tanácsköztársaság, majd a kommunizmus tette hasonlatossá nemzetünket a Tompa Mihály versében emlegetett oldott kévéhez. Fölemelő és biztató, hogy azonosságunkat mégis megőriztük. Köszönhető mindez művészeinknek: Németh Lászlónak, aki megteremtette a szellemi haza fogalmát; Szervátiusz Tibornak, aki fából kifaragta Petőfi alakmásait, kőbe véste államalapító István királyunkat; Sütő Andrásnak, aki átérezte Petőfi üzenetét: „Az forrik bennem, az fájt énnekem, / Hogy egy nemzetnek két országa van / E kétországos nemzet a magyar.” Ám ha megőrizzük kultúránkat, nyelvünket, őseink keresztény erkölcsét, senki el nem pusztíthat minket, üzeni a magyarságnak Tőkés László református, Tempfli József római katolikus püspök Erdélyországból, Borbándi Gyula Münchenből és Miklósházi Attila, a kanadai magyarság római katolikus püspöke Torontóból.
A világ negyvennégy országába, országonként egy-egy magyar szervezethez és száznegyven olyan személyhez küldtük el felkérésünket, akik a magyarság érdekét szolgáló cselekedeteikkel kiemelkedőek – írja a zárszóban a könyv megálmodója, Hajduk Márta szerkesztő. S a magyarok, írók, költők, tanárok, kis közösségek vezetői, lelkészek az anyaországból, Erdélyből, Bácskából, Kárpátaljáról, Felvidékről, Spanyolországból, a tengerentúl számos tartományából, a világ minden égtájáról küldték vissza gondolataikat. Volt, aki csak egy mondatban, mások kisebb-nagyobb esszében üzentek. Elmondták, mit jelent nekik magyarnak lenni, s hogy mennyire korszakalkotó dolog az, hogy végre magyarigazolványt kaphatnak. A mostani magyar kormány történelmi korszakot teremtett – mondja Makovecz Imre.
Honfitársaink többnyire az internetes világhálón küldték vissza távmondataikat a szerkesztőknek, amelyekből aztán létrejött az egész földet beborító magyar világháló. A háló egy-egy szeméhez tartoznak a képek is. Olasz Ferenc fotóművész, operatőr, rendező, Szervátiusz Jenő, Petrás Mária, Maczkó Mária felvételei, az egyszerű családi fotók, amelyeket szülők és gyerekek, unokák és nagyszülők küldtek családjukról, közeli-távoli otthonukról. A gazdag térkép- és fotómellékletekről, adattárakból a világ megismerhet bennünket, magyarokat. A háló, melyeket Hajduk Márta és alkotótársai elkötelezett hittel és fáradságot nem ismerve szőttek egységessé, méltó Szervátiusz Tibor mondataihoz: „Őrizzétek magyar arcotokat, szíveteket, lelketeket! Őrizzétek a múltat, a hitet.”