Ma hirdetnek eredményt a filmszemlén

Ma este véget ér a harmincharmadik nemzeti filmfesztivál, amely mindeddig – kopogjuk le – különösebb műbotrány nélkül haladt a finálé felé. A szakma persze – mint mindig – elégedetlen. Unos-untalan kevesli az összeget, amelyet a központi költségvetés a szemlére szánt, de tény, hogy az idei szemle 88 millió forintos költségvetéséből a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 30 milliót térített. A szemlének a Magyar Mozgókép Közalapítvány 25 milliós, a Nemzeti Kulturális Alapprogram 15 milliós központi támogatást nyújtott. A szemlék hagyományainak megfelelően a fennmaradó támogatást szponzorok biztosították.

2002. 02. 05. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A mustra három fő helyszínen zajlott. A szakmai és a sajtóvetítések a Corvin Budapest Filmpalotában folytak, ahol a jegyet váltó nézők száma máig megközelítette a huszonötezret. A közönséget befogadó Puskin filmszínház nézőszámáról majd a finálé után kapunk pontos statisztikai adatokat. Tény, hogy még a kevésbé erős napokon, s a kora délutáni műsorsávban is telt ház volt. Az információs vetítések a Kultiplex moziban játszódtak.
A művek versenyében eddig az Ének a csodaszarvasról című animációs film vezet, a nagy sikerre való tekintettel a tervezett három helyett ötször vetítették. Jankovics Marcell munkájával így 1122 néző szembesült. A második helyen a Chacho rom áll a maga 1053-as nézőszámával és négy előadással. Négy vetítés során 1046-an voltak kíváncsiak a Valami Amerika című magyar kalandfilmre, Herendi Gábor munkájára.
Az adatok és a műfaji sajátosságok nyomán talán sejthető, hogy Herendi Gábor is a közönségdíj esélyeseinek számát gyarapítja. De legalább ennyire esélyes a Csocso, avagy éljen május elseje, Koltai Róbert „szomorúvígjátéka” az ötvenes évekről. Mind Herendi mai tárgyú krimijét, mind Koltai különös műfajú, melankolikus alkotását telt házzal játsszák a Mammut moziban, de azért nehéz bármit is jósolni, mert a Csocsót tavaly december 6-án mutatták be, s már az óév végén átlépte a bűvös százezres nézőszámot, ami magyar filmnél ritkaságnak számít. Herendi Gábor opusa január 31-én teltházas premierrrel indult, de még nehéz megjósolni, hogy „megcsinálja-e” a negyedmilliót, ahogy a tesztvetítések után prognosztizálták forgalmazói, a Budapest film és a készíttető, a Megafilm. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a legesélyesebb a Sacra Corona, Koltay Gábor munkája, amelyet a tavalyi premier óta csak a multiplexekben több mint hatszázezer néző látott.
A nagydíjas filmet megjósolni legalább olyan hiábavaló dolog, mint ha egy történettudós fölteszi a „mi lett volna...” kérdést. A félszavakból kiszivárgott híresztelésekre hivatkozni sportszerűtlen, de tény, hogy a szakma egy részének például lényegesen jobb a véleménye Szabó Ildikó Chacho rom című alkotásáról, mint e sorok írójának. Az esélyesek között emlegetik Fekete Ibolya Chicóját is. E film valósággal tarolt Karlovy Varyban, az egyik legpatinásabb kelet-közép-európai fesztiválon, hiszen Fekete Ibolya megkapta mind a legjobb rendezés díját, mind az ökumenikus zsűri elismerését. A fiatalok közül Mundruczó Kornél, kinek a Szép napok című filmje szerepel a szemlén, Afta című kisfilmjével hat rangos nemzetközi fesztiváldíjban részesült. Kamondi Zoltán Kísértések című filmjének berlini szereplése is gyakran kerül szóba a Corvin Budapest Filmpalota folyosóján. Az biztos, hogy a harmincharmadik esztendő egy rekordot már hozott, hiszen kilenc elsőfilmes rendezőt köszönthettünk. A hagyományos elsőfilmesek díja mellett idén először részesülhet a Magyar Írószakszervezet Irka Alapítvány-díjában a legjobb első forgatókönyves kísérleti filmes.
A hagyományos díjak – a fődíj, a legjobb rendezés, az operatőri, a kisjáték-, a dokumentumdíjak – mellett gazdára vár a producerek három díja, ami újdonságnak számít. A külföldi kritikusok Moskovitz-díja, a Mozisok Országos Szövetsége kitüntetése, a vágók Aranyolló-díja, a hangmérnökök Aranymikrofonja, a főiskolások Nyakkendő-díja mind-mind gazdára vár.
Az ember naivan és őszintén remélné, hogy a politikai kampányhangulat elkerüli a filmművészet szentélyeit. Ám a negatív hangulatkeltés a szemlére is jellemző, hiszen bizonyos hangadók szerint négy esztendeje mindig éppen az a helyszín a legalkalmatlanabb, amelyen az adott fesztivál játszódik. 2000-ben éppen azok sírták vissza a Corvin filmpalotát a Budapest Kongresszusi Központ helyett, akik korábban még a kongresszusi központ méreteit reklamálták. Tavaly a Mammuttal volt baja „valakiknek”. Idén, amikor visszakaptuk a három éven át reklamált Corvin filmpalotát, másról szólt a „politikus nóta, aktuális téma”. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, ebben az évben a Corvin attól visszhangzik, hogy túl sok a díj. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.