Salgováczné unatkozik

-NÉZŐPONT-

Nosza, folytatom hát az m1 televíziós csatorna újonnan indult műsorai feletti szemlémet. E produkciókra Salgováczné, az én kedves öreg barátném, aki naphosszát a képernyő előtt tölti, hívta fel figyelmemet, s be kell valljam, bizony az ő – valóban szakavatott – véleménye befolyásolt írás közben.
Az átkosban oly ajnározott, kizárólagos szelepként sziszegő rádiókabaré számos szánalmas televíziós kisöccsét, húgát, unokáját kényszerült eddig végigszenvedni a nevetni vágyó, botor tévénéző. A legújabb, Kató néni kabaréja jottányit sem volt gyengébb elődeinél. Jottányit sem volt jobb azoknál. A Szeszélyes évszakok oldalbordájából gyúrt műsor – miként Ihos József, alias Kató néni tudatta nézőivel: „A maguk unszolására elvállaltam a műsorvezetést” – nem lépett túl Ádámja árnyékán.
Hiába adja jól Ihos hanghordozásával, hanglejtésével, gesztusaival s elmaradhatatlan tikkjével Kató nénit, Salgováczné mégis a pocsék világításra figyelt fel. Baj, ha egy televíziós kabaré nézésekor a világítás (!) vonja magára a néző figyelmét. Márpedig, kérem alázattal, a Kató néni kabaréját tanítani lehetne az „operatőregyetem” növendékeinek mint negatív példát. A fények mágiája lenne hivatott a jelenetek hangulatát képileg megteremteni, esetünkben csinos kis cirkuszi atmoszférára futotta. Annyi árnyék, amennyi e kabaréban a falakon kúszott, bizony kizárólag a cirkusz porondján látható. Igaz, a díszlet minden valamirevaló operatőr fantáziáját kényszerzubbonyba kényszerítette volna.
De lépjünk tovább! Íróilag nem szúrták el a kabarét. Minő kár, hogy a stáblistáról kifelejtették a szerző(k) nevét, noha neki(k) nincs miért szégyenkezni(ük). A műsor blokkjai rendben voltak. Némileg a Szeszélyes évszakokra hajazott, ám ezt sem én, sem Salgováczné nem fájlaltuk. Kár, hogy a vendégként megkérdezett Antal Imrét kevéssé hagyták kibontakozni. Őszintén reméljük, hogy műtétje sikeres lesz. Besenczi Árpádban többéves RTL-es idétlenkedése alatt megizmosodott vele született komédiásvénája, így méltó képernyős társszereplőjévé vált Forgács Gábornak. A levelezési rovat nagyon „büfére” sikeredett, Ihos túlnőtt főkötős szerepén, bizonyítva: vérbeli humorista. Mindent összevetve a produkció nem volt rossz, nem volt jó. Lesz még jobb is.
A Capitaly azonban aligha. Egy biztos, a világítást itt ugyanolyan kétbalkézzel szúrták el. Igaz, ezt Salgováczné nem vette észre, ám én felhívtam rá a figyelmét. És higgyék el, egyetértett velem. Olybá tűnik, már csak ilyen a honi tévékabaré képi világa. A Capitaly „képkeretezője” a meredeken vakító gégenek szerelmese. E vonzalmának hála, a szoba, ahol a história játszódik, úgy fest, akár a tető nélkül épített irodaház, ahol teljes pompájával pásztáz a hetyke tavaszi napsütés.
Ez a műsor, miként a Kató néni kabaréja, szintén oldalbordából gyúródott, nevezetesen a Balázs- kabaréból. Ámbár az is lehet, az m1 önként vállalt versengése a kereskedelmi tévékkel sarkalta arra a csatornát, hogy elkészítse a Pasik ellenműsorát. Ki tudja? Egy tény: Ciprián Mónikának nincsenek jó lábai, hiába a fekete harisnya. Vajon miért kell villogtatnia állandóan? Igaz, színészi játéka nézhetetlen. E hiátus mindjárt a főcímből kiderül. Aki ilyen látványosan, dilettáns módon mutogatja el, amint éppen a váratlan jött gazdagságának köszönhető, harminchárom százalékban birtokolt „bizniszcentrumi” irodája ajtaját keresi, az egyéb (színészi) gaztettekre is képes.
Tahi-Tóth László és Balázs Péter hibátlanul hozza Rippl-Rónait. A kifejezést Salgováczné súgta nekem, s kozmetikusánál hallotta, ahová számos sztár jár, és azt jelenti: ripacskodás. Legalább ízléses, ámbár kissé unalmas. Vérdilettáns Mónika viszont még az ergya poénokat is rendre elpuskázza.
A forgatókönyv mindössze egy gyenge kettest érdemel. Aki esetleg nem pontosan érti, miről is szól a történet, az tárcsázza a következő telefonszámokat: 332-9799 vagy 373-4287. A Magyar Televízió műsorügyeletét, hátha ott választ kap az általam (és Salgováczné által) megválaszolhatatlannak ítélt kérdésre.