A tudományé lesz-e az új évezred?

Neves – a közelmúltban Széchenyi-díjjal kitüntetett – tudósainkat arról faggattuk: vajon miként látják a tudomány helyzetét az ezredforduló utáni Magyarországon?

Miért fontos, hogy megismerjük a XIX. század magyar szépirodalmát ?
– Nemcsak a XIX. század irodalmát kell ismernünk, hanem a teljes magyar művelődéstörténeti hagyományt, beleértve a képzőművészetet, a színházat, a táncot és a zenét. A ma gyakran hiányzó nemzeti öntudat a nemzeti hagyomány forrásaiból táplálkozhat leginkább. A magyar kultúrtörténet sok területe, forrásai egyébként máig feltáratlanok.
– Az önnek adományozott Széchenyi-díj indoklása kiemeli közéleti munkásságát. Ön hogyan látja az értelmiségi szerepkört ma?
– Nem szeretem azt a szót, hogy értelmiségi. A marxizmus ültette be a köztudatba. A társadalomban mindenkinek saját szerepe van aszerint, hogy milyen a képzettsége, milyen szellemiséget képvisel, milyen családi háttér, iskola tanította, nevelte, és hogy milyen társadalomban él. Önkényuralmi rendszerben, amely a parancs-engedelmesség beszédmódjára épül, vagy polgári társadalomban, amely párbeszéden és együttműködésen kell hogy alapuljon. A társadalom csak úgy tud egészségesen működni, ha mindenkinek van véleménye, ami mellett kiáll. Hosszú ideig dolgoztam fizikai munkásokkal, s nekik is nagyon határozott véleményük volt a világ dolgairól. Mivel egyetemet végeztem, kutatómunkára adott a sors lehetőséget. Többet és meszszebbre látok a világban azoknál, akik kevésbé voltak szerencsések. A felelősség arra kötelez, hogy még határozottabban foglaljak állást a sorsdöntő kérdésekben.
– Hogyan érintette önt a Széchenyi-díj?
– Megrendített, hogy feleségem, aki hosszú éveken át mindenben mellettem állt, most, amikor a díjat kapom, már nem lehet velem. Az elismerés számomra nagy megtiszteltetés, annál inkább is , mert úgy érzem, nem is annyira nekem, hanem az irodalomtörténetnek, az irodalmi forráskutatásnak, illetve a Debreceni Egyetemnek és ottani munkatársaimnak szól.

– Hogyan látja az egyház és az oktatás közös jövőjét Magyarországon?
– Egy demokratikus jogállamban az egyházi iskolák egyenrangúak az állami iskolákkal. Az adófizető állampolgároknak azonban jogukban áll gyermekeiket egyházi iskolába járatni. Az egyházi iskolákban ugyanazt tanítják, mint az állami iskolákban, csak az egyházi iskolákban kötelező a hitoktatás. Egy pluralista társadalomban az együttműködés az anyagiakban is megnyilvánul: az egyházi iskolák az adófizetők pénzéből ugyanannyi állami támogatást kapnak, mint a többi oktatási intézmény.
– A rendszerváltozás utáni években ön szerint elfoglalhatja-e méltó helyét a közgondolkodásban és az oktatásban a teológia?
– Azért örülök annak, hogy teológusként és filozófusként Széchenyi-díjat kaptam, mert ez azt bizonyítja, hogy a teológiát újra tudománynak tekinti a társadalom. Azért elengedhetetlen a teológia jelenléte, mert a kereszténység és az európaiság egymást feltételező fogalmak. Vagyis kereszténység, keresztény gondolkodás nélkül nem igazán értelmezhető az európai kultúra. Olyan nemzedékek nőnek föl újra, amelyek gondolkodásában a kereszténységnek szerves helye lesz.
– Hogyan látja ma az értelmiség társadalmi szerepvállalását?
– Világnézeti szempontból illúzió az, hogy létezik független értelmiségi. Mindenkinek van valamilyen világnézete akkor is, ha nem vallja be. Az értelmiségi számára a kételkedés, a kritika, a tagadás, bizonyos fajta távolságtartás csupán eszköz lehet az igazság, a jóság és a szépség megismerésének, kutatásának, létrehozásának útján.


– Hol tart ma az orvostudomány a daganatos betegségek gyógyításában?
– E megbetegedések okát még mindig nem ismerjük, a betegség terjedéséről is hiányosak az ismereteink. Ma három irányból tudjuk támadni a daganatot: sebészeti úton, sugárterápiával és gyógyszeres kezeléssel. E három irányzat közül – és ez nem szakmai sovinizmus – a sebészet tudja ma leginkább nyújtani a teljes gyógyulást vagy az élhetőbb életmódot. A sebészet azóta is sokat fejlődött, amióta elkezdtem a szakmát. A műtét elviselhetőbb, biztonságosabb a betegnek, mint volt. De különösen a társterületeken figyelemre méltó a fejlődés, többet tudnak az altatóorvosok, jobb a diagnosztizálás, az intenzív terápia, s vannak antibiotikumok a fertőzések elkerülésére.
– Hogyan látja a daganatsebészet jövőjét?
– Jósolni nehéz. Azt szeretném remélni, hogy ötven év múlva már nem lesz daganatsebészet. Addigra meg fogják találni a betegség okait, és azokat szüntetik meg. A jelenleg optimálisnak tartott sebészeti eljárás lomtárba kerül, s gyógyszerekkel, oltásokkal, a negatív környezeti tényezők kiküszöbölésével fogják megelőzni a daganatot. A sebészeknek persze más területeken, mint például a baleseti sebészet, akad még bőven tennivalójuk.
– Hogyan érintette önt a magas állami kitüntetés?
– Eszembe jutott mindenki, aki a pályámat irányította. A szüleim, gimnáziumi és egyetemi tanáraim, kitűnő mestereim és a munkatársaim. Hiszen az ő munkájuk is benne van ebben a díjban.
– Mit üzen a fiatal sebészgenerációnak?
– Nehéz hivatást választottak, amely teljes embert és stabil, kiegyensúlyozott családi hátteret kíván. Azt üzenem a fiataloknak, hogy ne csak gyógyítsák, hallgassák is meg a beteg embert, hiszen ezért választották ezt a szakmát. Olyan anyagi megbecsülés mellett, amely ma ezen a területen van, nem könnyű hallgatni a más baját. De ez a szakma ad annyit, hogy a napi gondokon is érdemes átlépni miatta. Tanuljanak nyelveket, képviseljék nemzetközi fórumokon is ezt az országot, és sose felejtsék el, hogy ez a hazájuk.

1975-ben kezdte el orvosi pályafutását a Pécsi Gyermekklinikán. Elmondása szerint meghatározó élménye volt a pályakezdés első néhány éve, mert a szakmán túl az emberséget, a tisztességet és a betegek iránti szeretetet tanulta meg abban a közösségben. További pályáját is meghatározta az a felismerés, hogy a gyermekek gyógyítása nem csak a betegség kezeléséből áll. – A gyermek fogantatásától az emberlét méltóságának hordozója, felnőtté válásáig fokozott védelmet igényel, amelyet az első életévekben a család, később az óvoda, az iskola és más világi, egyházi közösségek nyújthatnak neki – tette hozzá.
Dizseri Tamás e felismerések nyomán a nyolcvanas évek elejétől bekapcsolódott a Pest Megyei Családpedagógiai Műhely munkájába, később jelentős szerepe volt a megyei családsegítő szolgálatok kiépítésében. Érden súlyosan sérült gyerekeknek fejlesztő napközi otthont hozott létre, majd 1988-tól Pest megye anya- és családvédelmi főorvosa volt. Négy év múlva megbízást kapott egyházától az egykori Bethesda Kórház átvételének irányítására. Később a kórház igazgatójaként arra törekedett, hogy az általa vezetett intézményben az épületek és a műszerpark felújításától kezdve a munkatársi közösség megerősítéséig a gyógyító-ápoló munka annak a gondolatnak a jegyében folyjék, hogy a testi szükségletek kielégítésén túl a gyermekek szociális, pszichés és spirituális szükséghelyzeteikben is támogatást kapjanak. „Több az élet, mint az eledel” – idézte az Evangéliumot Dizseri Tamás.
Terveikről megemlítette: április 3-án megnyílik a kórház égési centruma. A távolabbi jövőben pedig a népegészségügyi programhoz kívánnak csatlakozni. Közvetlenül a gyermekeknek szervezett mentálhigiénés és egészségügyi program mentális betegségek megelőzésére szolgáló és az egészséges életkezdetet segítő alprogramban szeretnének részt venni.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a vízminőség-szabályozás és a környezetvédelem szakterületén végez kutatói és oktatói munkát. Elmondta: fontosnak tartja az oktatás, a kutatás és a mérnöki szaktanácsadás egymással kölcsönhatásban lévő művelését. Ennek megfelelően alakította ki a jövőre vonatkozó terveit is. Ezek az oktatás területén az egyetem építőmérnöki karán és az új környezetmérnöki képzésben jelentkeznek. Az Európai Unió kutatásfejlesztési keretprogramjában pedig egy tavakkal foglalkozó projektben vesz részt. Ebben Németország, Svédország és Izrael együttműködésével többek között a Balaton tápanyag-feldúsulásával kapcsolatos, mikroszkopikus jellegű vizsgálatokat végeznek. Kutatási tervei között szerepel a szennyvíztisztítás szakterületén a legkorszerűbb külföldi módszereknek a hazai környezetbe való átültetése. Hozzátette: erre elsősorban azért van szükség, hogy az uniós csatlakozás után következő tíz évben a beruházások költségei számottevően csökkenthetők legyenek. Becslése szerint így a megtakarítás mértéke elérheti a harminc százalékot.
Munkatársaival a Tisza árvízi szabályozásán is dolgoznak. Egy olyan számítógépes döntéstámogató rendszert alakítanak ki, amellyel a folyó vízgyűjtő területét határoktól függetlenül, integráltan tudják majd kezelni.
A professzor számos nemzetközi tisztsége mellett elnöke a MTA műszaki tudományok osztályának, a kormány tudományos tanácsadó testületének és a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetségnek. A közelmúltban az Európai Unió környezeti hivatalának tudományos tanácsadó testületébe választották. Elsődleges feladatának ma már a jó értelemben vett szakmamenedzseri munkát tartja. Véleménye szerint a kutatás területén is szemléletváltásra van szükség; elengedhetetlen a hatékonyság növelése és a tudományterületek eredményeinek a korábbiakénál jobb, együttes alkalmazása.

Egyetemi tanár, az orvostudomány doktora, az Országos Fréderic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet főtanácsosa. Hosszú évek óta a természetes ellenálló képesség kérdéseivel foglalkozik. Mint mondta: e fogalom azt fedi, hogy a szervezet a külső károsító tényezők – fertőzések, ionizáló sugárzások, fizikai és vegyi ártalmak – ellen miként tud védekezni. Az immunológiának ez a területe elég elhanyagolt volt, mert a szakemberek többsége a fajlagos védelemmel foglalkozott, ennek eredményeként születtek az oltóanyagok is – tette hozzá. A természetes ellenálló képességre akkor kezdtek újra figyelni a kutatók, amikor a szerzett immunhiányos betegség (AIDS) megrettentette a világot. Kiderült ugyanis, hogy az e betegségben szenvedők ellenálló képességük csökkenése miatt másodlagos fertőzésekben halnak meg. Hasonló a helyzet a daganatellenes szerekkel vagy sugárzással kezelt betegek esetében is. Ezek csökkentik az ellenálló képességet, így egyébként nem kórokozó baktériumok is veszélyesekké válhatnak.
A professzor elmondta: a XXI. század elején az orvos- és az állatorvos-tudomány egyik legnagyobb kérdése, hogyan lehet az ellenálló képességet fenntartani, vagy szükség esetén fokozni. Kutatócsoportjának sikerült egy bélbaktérium sejtfalából előállított méregből ionizáló sugárzással olyan készítményt (Tolerin) előállítani, amely képes veszélymentesen a természetes ellenálló képességet nagymértékben fokozni. Ha a Tolerint – amelynek a törzskönyvezése jelenleg folyik – például műtét előtt beadják, a betegben már 24–48 óra múlva jelentős ellenálló képesség alakul ki. Bertók Loránd profeszszor emellett megemlítette az epesavaknak a védekezőrendszerben való szerepével kapcsolatos kutatásaikat is.
Kiemelte: arra kell törekednünk, hogy a természetes ellenálló képességünket ne csak fenntartani, hanem szükség esetén fokozni is tudjuk. Ezzel többféle betegség esetén az emberi életet meg tudjuk menteni, hosszabbítani vagy javítani.