Mivel mozikban vagy a televíziós csatornákon elvétve láthatunk dokumentarista alkotásokat, az emberben az a meggyőződés alakul ki, hogy talán a magyar történelem olyan fontos évtizedét, mint amelyet átéltünk a rendszerváltozás környékén, nem rögzítettek sem celluloidra, sem filmszalagra, kizárólag tévéhíradós bejátszások formájában. Persze készültek dokumentumfilmek, feldolgozva a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóját, s az azóta történteket, csak sajna, igen kis részük került közönség elé. Ezen az áldatlan helyzeten igyekszik javítani az ifjú filmkészítő, Füredi Zoltán, életre hívva a Dialektus Néprajzi és Antropológiai Filmek Fesztiválját. Az eseménynek az Uránia Nemzeti Filmszínház ad otthont április 17–20. között, fővédnöke Rockenbauer Zoltán.
Noha első alkalommal küldték szét a szervezők felhívásukat, máris 156 alkotással neveztek magyar alkotók, határon innen és túlról. Füredi olyan filmeket vár, amelyek hitelesen mutatnak be valódi történeteket. A rendező meggyőződése, hogy az efféle mozik érdeklik az embereket. „Ami nem érdekli a nézőt, az az, amikor valami főokos elmondja azt a történetet, amit be kellett volna mutatnia a filmnek” – vallja Füredi Zoltán.
A különdíjas Északföld című munkájának gyökerei 1997-be nyúlnak, akkor az ELTE videokommunikáció és alkalmazott videó szakos hallgatójaként Füredi Zoltán egyhetes gyakorlatot töltött későbbi filmje helyszínén, Répáshután. A következő évben pályázott, s az elnyert támogatásból visszatért a faluba, ahol hónapokat töltött együtt az őslakosokkal. Ottlétét egy kétórás és két egy-egy órásra vágott film őrzi. Mindhárom változat más-más oldalról közelít a kis közösséghez. A díjnyertes mozidarab elevenen tárja elénk a zárt közösség generációs konfliktusait.
origo.hu
Kényszerleszállást hajtott végre egy repülőgép a köd miatt Budapesten
