Salgováczné, kedves, látta úgy húsz esztendővel ezelőtt, a Mi büszke magyarok című, népszerű dokumentunfilmet? – faggattam hétfőn reggel örökké fontoskodó közös képviselőnket.
– Nem én, szerkesztő úr, miért kérdi?
– Mert biztos megint valami bugyuta műsort nézett tegnap este a tévében, és nem a Naplót.
– Nocsak, eddig örökké szidta a Csigát meg a Naplót – piszkálódott Salgováczné.
Meglehet, azonban a vasárnapi adásba két olyan remek kis riportfilmet is beszerkesztettek, ami büszke magyarrá tett. De komolyan, nem abban az értelemben, miként Magyar József kiváló filmje, a Mi büszke magyarok rajzolta meg, tele szarkazmussal a legvidámabb barakkot, amelyben akkoriban élni kényszerültünk.
Minden melldöngetést mellőzve, tiszta szívből tudtam örülni annak, hogy egy honfitársam, Sörös István, a tudomány jelenlegi állása szerint elfogadható, és persze fantasztikus felfedezést tett a piramisok építésének titkával kapcsolatban. Szintén szívből örültem Szabó László István örökmozgójának, habár ő nem így nevezi az általa tervezett szerkezetet. A filmeket nézve kizárhatjuk a hírlapi, mondjuk inkább hírtelevíziós kacsát. Noha az Olajfalók vagy Az igazi Mao óta talán csupán gyermekkori barátunk, Sólyomszem tudná felelőséggel kijelenteni, hogy amit látott, az valóság-e, netán médiatrükk.
Szerintem Azurák Csaba és Szalay Ádám riporterek stábjukkal együtt (Rónay Ferenc, Pertics Gábor, Horváth István operatőrök; Richan Kornél, Tonyek Antal vágók) hiteles, korrekt munkát végeztek. Képileg semmi extra, mindössze a műfaj elvárásainak megfelelő megvalósítás. Érvek, ellenérvek, amit minden médiaiskolában tanítanak, szépen egymás mellé állítva. A riporterek felesleges kommentárok helyett frappáns kopfokkal vezetik át a jeleneteket, interjúrészeket. Végre nem videoklip-vágói elismerésért törekvő szakemberek állították össze a riportfilmeket. Mert ezek tényleg azok, nem csupán annak akarnak látszani.
A negyvenkilenc esztendős, felsőörsi Sörös úr, aki földmérő, ács-állványozó, továbbá belsőépítész, az eddig tanított elképzelésekkel szemben úgy véli, a nagy piramisokat a víz erejének segítségével építették. Mi több, a „nagy háromszögek” – így hívják az ókori világ csodáit Egyiptomban – elsődleges feladata nem szakrális volt, hanem tájékozódási pontként szolgáltak az akkoriban húsz kilométerrel szélesebb Níluson hajózóknak.
Ez utóbbi megállapítása miatt élcelődhetnénk azon, hogy naná, mert Sörös István geodéta, ám felesleges itt minden kukacoskodás, olyan meggyőzően érvelt a gondolkodó férfiú. Akár a budaörsi Szabó László István mérnök úr, aki huszonegy év megfeszített munka után sikerrel helyezte üzembe lakásnyi masináját, amely ellentmondva a fizika mai törvényeinek, negyven százalékkal több energiát termel, mint amennyit felhasznál.
Örökmozgó vagy sem, Szabó László István nem megy bele parttalan vitákba, inkább eleget tesz egy amerikai repülőtér, valamint a dakota indián rezervátum kérésének, és épít még két szerkezetet. A megrendelők sem kételkednek, fizetnek. Tizenötmillió-tizenötmillió dollárt. A támogatók eddig sem kérdőjelezték meg a mérnök úr ténykedését, hiszen 1991 óta négyszázmillió (!) dollárral támogatták kutatását.
Hadd idézzem az egyiptomi taxisofőrt, akinek állandó kuncsaftja Sörös István: „Az egyiptomi csodát – és valahol ez is csoda – ti, magyarok fejtettétek meg.” Mi büszke magyarok.
– Látja, szerkesztő úr, erre – és biztosan nem veszik rossz néven tőlem a feltalálók – mindannyian joggal lehetünk büszkék – állapította meg Salgováczné, miután végighallgatta beszámolómat a riportokról. – Mi az unióba igyekszünk minden erőnkkel, s talán Európának kellene igyekeznie, hogy felzárkózzon a magyar szellemhez.
origo.hu
Kényszerleszállást hajtott végre egy repülőgép a köd miatt Budapesten
