Nyit az Uránia Nemzeti Filmszínház

Cselényi László Tamási Áron- és többszörös Kamera Hungária-díjas televíziós filmrendezőt januárban nevezték ki az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatójának. Akkor reményét fejezte ki, hogy a húsvéti locsolkodás napján megnyílik a magyar filmek és a művészfilmek reprezentatív filmszínháza. A szép álom, íme, megvalósult. A március 31-i zártkörű próbavetítés után április elsején, húsvét hétfőjén nyitja meg kapuit a nemzeti filmművészet szentélye, nemzeti drámánk, a Bánk bán operaváltozatából készült filmmel. Ezt megelőzi egy gála, középpontjában egy ott, a helyszínen megszülető rövidfilmmel, amelyből egy moziban bimbózó szerelmi történetecske kerekedik ki, és persze az Uránia históriája is. Eközben a nézők egy zártkörű televíziós közvetítési lánc trükkjének segítségével a képernyőn is láthatják, ami a moziban történik velük. A filmszínházat stílszerűen egy filmszalag átvágásával Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke és Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere avatja fel.

Hogyan látja a filmszakember a megújult Uránia Nemzeti Filmszínházat?
– Engem az ragad meg, hogy az Uránia, a világ egyik legszebb szecessziós, mór arabeszkes palotája, egyetlen más mozira sem emlékeztet. Majd kiderül, hogy a vetítővászonról visszaverődő fénytől hogyan csillannak meg a velencei tükrök, az újraaranyozott, bronzozott cirádák és a pompás csillár. Ez az épületcsoda varázslatos moziélményt nyújt, mintegy ráadásként, a filmtől függetlenül is. Bár egyértelműen szecessziós, de ha az erkélyről vagy a felső páholysorból alátekintünk, fölfedezzük, hogy a nagyterem és a színpad tökéletesen utánozza a régi, aranymetszés szabályai szerint megépült barokk színháztereket. A gálaműsorban majd elmesélem, hogy minden egyes páholynak saját neve van. A Tánczpáholy arra az első produkcióra emlékeztet, amit 1902-ben az Uránia tetőteraszán forgattak. Az egyik erkélyt Körhintának, a másikat Aranypolgárnak kereszteltük. A filmszínház két föld alatti kis terme Fábri Zoltán és Csortos Gyula nevét viseli. Az Uránia díszterme négyszázhatvan, a két kisterem hatvan-hatvan nézőt képes befogadni. A színpadi rekonstrukciónak köszönhetően a dísztermünk mozis és színházi üzemmódban egyaránt működőképes.
– Kialakult már a mozi művészi profilja?
– Az Uránia mostantól fogva minden értékes, fontos magyar alkotás természetes díszbemutató helyének számít. Terveim szerint évente legalább tíz kiemelkedő magyar film gáláját tartjuk meg a színházi premierek, a hangverseny-bemutatók ünnepélyes hangulatában. A kistermekben régi és új magyar dokumentumalkotások, kísérleti művek, mozgóképi szociográfiák, etnikai, néprajzi, antropológiai tárgyú filmek, tematikus és történeti sorozatok fogadják a speciális értékek iránt is fogékony filmbarátokat. Idevárjuk majd a középiskolás osztályokat is a filmesztétikához kapcsolódó alkalmi bemutatókra, tematikus filmcsomagokra.
– Mi a helyzet a külföldi művészfilmekkel?
– Ahogy a Nemzeti Színház sem csak magyar műveket mutat be, az Uránia Nemzeti Filmszínház is legalább tíz új kiemelkedő európai művészi produkciót tűz műsorára évente, s azoknak a tengerentúli alkotásoknak is helyt adunk, amelyek egyértelműen a művészfilm kategóriába tartoznak. Az én víziómban, amely egybeesik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának elképzeléseivel, az Uránia nemcsak premier- és utánjátszó mozi, hanem kulturális esemény- és fesztiválközpont lesz, a magyar filmszemle egyik agorája. Ezentúl a Titanictól kezdve az őszre tervezett bajor filmhét díszbemutatójáig minden jelentős fesztivált befogadunk. Novemberre tervezem az autonómiafesztivált, az első nagyszabású, főként európai kisebbségi filmeket bemutató mustrát. Ezt nemrég bejelentettem a Veszélyeztetett kisebbségek elnevezésű konferencián, és nyomban óriási érdeklődést keltett. A Kárpát-medencén kívül számítok a katalánok, a skótok, illetve a walesiek részvételére, akik állam az államban módon élik meg saját kisebbségi voltukat, és abszolút mozis nagyhatalmaknak számítanak. Ha azt akarjuk, hogy az Uránia az Európai Unió egyik kiemelt szakmai filmközpontja legyen, vállalnunk kell, hogy fölkaroljuk a kisebbségekkel foglalkozó művész- és dokumentumfilmes szimpóziumok megrendezését. Ha ez az egész Európát leginkább feszítő kérdéskör a sajátságunkká válik, a nemzetközi filmszakma érdeklődésének középpontjába kerülhetünk. Nálunk senki sem tudja jobban, hány honfitársunk él szétszórattatva a világon, hány országrészben, hány elcsatolt területen kell megélnie a maga magyar mivoltát.
– Mennyi támogatást kapnak e nagy ívű tervekhez?
– A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától egyelőre évi százmilliós támogatásban részesültünk. Körülbelül ugyanennyit kell megtermelnünk, s nem a művészfilmek közönsége által, hiszen jegyeink az átlagosnál olcsóbbak lesznek – különösen a családi kedvezmények révén. Az üzleti szellem abban nyilvánul majd meg, hogy a házat olykor bérbe adjuk nemzetközi divatbemutatók, exkluzív bálok vagy művészeti, kulturális rendezvények szervezőinek. Hála Istennek, már e profil iránt is komoly hazai és nemzetközi érdeklődés mutatkozik.